Az Auditorium elmúlt két adásában azt vizsgáltuk, mit tehet egy építész a fenntarthatóbb településekért, és közben a világvárosoktól eljutottunk a legkisebb, elnéptelenedő magyar falvakig. Most megint egy új nézőpontot, sőt egy új szakmát hozunk be a képbe. Tihanyi Dominikával utcákat, tereket, parkokat és úgy általában közterületeket veszünk szemügyre. Ha valaki azt hiszi, hogy a fenntartható tájépítészet pusztán több növényt vagy természetes anyaghasználatot jelent, akkor biztos meg fog lepődni ezen a beszélgetésen. Ugyanis nem feltétlenül az építésen, sokkal inkább a társadalmi változáson van a hangsúly.

Tihanyi Dominika tájépítész, egyetemi oktató, az Újirány csoport alapítója és vezető tervezője. A Szent István Egyetem Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Karán végzett. 2000-ben, friss diplomásként, négy társával együtt nyílt lehetőségük a Millenáris Park megtervezésére. Az eredmény egy olyan közpark lett, amilyenhez hasonló azelőtt még nem született Magyarországon. Az azóta sajnos, gyakorlatilag felszámolt tájépítészeti alkotást 2003-ban Europa Nostra díjjal jutalmazták.

Erre a feladatra állt össze az Újirány csoport, amely azóta is meghatározó szereplője a hazai tájépítészetnek. Munkáik között számos hagyományos értelemben vett tájépítészeti megbízás szerepel – például a Zsolnay-negyed –, ugyanakkor nagyon sok különutas, teljesen egyedi munkájuk is született. Ilyen volt többek között a minimális anyagi ráfordítással, saját kivitelezésben létrehozott Budapest Plázs, amely a rakpart humanizálásának egyik igen korai példája volt.

Tihanyi Dominika 2012-ben szerzett DLA fokozatot a MOME Doktori Iskolájában, jelenleg is oktat, publikál, de nem távolodott el a gyakorlati tervezéstől sem. Most is folyik egy izgalmas kísérletük egy új irodaház parkjában, ahol egy ökológiai szempontból is fenntartható vizes élőhelyet hoznak létre.