Subscribe
Share
Share
Embed
Hitéleti válogatás minden hétköznap 6:00-tól.
Az adások tartalma:
- Megvallás Németh Sándorral
- Bibliaolvasás
- Németh Sándor napi üzenete
- Hangoskönyv részlet karizmatikus klasszikusokból
- Best of Hit Rádió, hitéleti beszélgetések
Oh, happy day!
Kezdődik a Happy Day!
A Hit Rádió napi hit életi válogatása.
Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.
Happy Day!
Oh, happy day!
Az a heti day!
Itt vallás, meg vallás!
Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!
Mondjátok velem együtt tehát az Úr Jézus nevében.
Én hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért.
Föltámadottam a megigazulásomért, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen.
Hiszem, Jézus a cstulajdonvérével ment föl az igazi szentek szentjébe, mint főpapom megjelent az atyánál és megnyerte az ő javait és áldásait.
Ő az, aki szent szellemben és tűzben merít alá mindazokat, akik hisznek ő benne.
Én hiszek ő benne, és a mai napon is megnyitom a szívemet, lelkemet, Isten szelleme előtt,
mert a Szentlélek azért jött, hogy elvezesse minden igazságra, eszembe juttassa a Jézus beszédeit,
és a bekövetkező dolgokat kijelentse nékem, és ezért hiszem, hogy a Szentlélek a szellememmel együtt bizonyságot tesz arról,
hogy én Isten gyermeke vagyok, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van,
mert a názati Jézus Krisztus hatalmat adott, hogy kigyókon, skorpiókon tapossak az ellenség minden erején,
és semmi nem árhat nekem, mert az Úr velem, kicsoda ellenem.
Ezért ki az, aki vádol engemet?
Isten az, aki megigazított, kicsoda az, aki kárhoztat engemet, Jézus Krisztus az, aki közbenján én érettem, és ezért magasztalom, dicsőíttem őt testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké a názati Jézus nevében.
Amen.
Alleluja!
David házakat építettet magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben.
Majd helyet készített az Isten szövetségládájának.
Egy sátrat állított fel annak számára.
Azt mondta, csak a léviták hordozhatják a szövetségládát, senki más.
Az örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az örökkévaló szövetségládáját.
Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izrael egész népét, hogy az örökkévaló szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített.
Összehívta Áron leszármazottjait és a lévitákat is.
Ezek a következők voltak.
Kéhát családjából Uriel, a vezetőjük és 120 rokona.
Mérári családjából Assájá, a vezetőjük és 220 rokona.
Girsón családjából Joel, a vezetőjük és 130 rokona.
Elitzáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona.
Hebron családjából Eliel, a vezetőjük és 80 rokona.
Uziel családjából Aminádáv, a vezetőjük és 112 rokona.
Majd Dávid hívatta Czádók és Ebiátárpapokat és a következő lévitákat.
Uriel, Assájá, Joel, Semajá, Eliel és Aminádáv.
Azt mondta nekik.
Ti vagytok a léviták nemzetség fői.
Szentejétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az örök kévalónak, Izraelistenének a szövetség ládáját arra a helyre, amelyet készítettem.
Az előző alkalommal nem voltatok velünk.
S emiatt magunkra vontuk Istenünk az örök kévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a szövetség ládát.
Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy felvigyék az örök kévalónak, Izraelistenének szövetség ládáját.
A léviták rudakkal válukra emelték a ládát, és úgy vitték, ahogyan azt az örök kévaló szava szerint Mózes megparancsolta.
Dávid parancsa szerint a léviták vezetői, a saját rokonaik közül énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az örök kévalót.
Így választották ki énekesnek Hémánt, jó elfiát, azután Ászáfot, Berek Yáhúfiát és Mérári családjából Étánt, Kúsá Yáhúfiát.
Ők valamennyien rokonok voltak.
Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik.
Azután két ajtóört is kielöltek.
Óbededómot és Jejjélt.
Az énekesek Hémán, Ászáf és Étánt kezelték a bronzból készült cintányérokat is.
Zekarjá, Azjél, Semirámót, Jejjél, Unni, Eliább, Maszé Yáhú és Benál Yáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.
Metit Yáhú, Elif Léhú, Mikné Yáhú, Óbededóm, Jejjél és Azar Yáhú a mélyebb hangú húros hangszereket szólaltatták meg.
Az éneklésben Kenan Yáhú volt a léviták vezetője, mert ő értette ezt a legjobban.
Így az éneklést ő irányította.
Berekjál és Elkánral örködtek a szövetségládánál a bejárat előtt.
A trombitákat a következő papok fújták az Isten szövetségládája előtt.
Seban Yáhú, Józsafát, Netanél, Amászaj, Zekar Yáhú, Benál Yáhú és Eliézer.
Óbededóm és Jejjél szintén a szövetségládánál örködtek a bejárat előtt.
Akkor Dávid vezetésével Izrael népének a vezetői és a hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Óbededóm házához, hogy elhozzák honnan az örökkévaló szövetségládáját.
Az örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az örökkévalónak 7 bikát és 7 kost.
Dávid a szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek.
Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.
Így vitte egész Izrael az örökkévaló szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófárhangja mellett, trombitaszóval és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.
Amikor a szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon.
Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.
Azután bevitték a szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén.
Majd égő áldozatokat és hála áldozatokat mutattak be Istennek.
Miután befejezték az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az örökkévaló nevében, és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izraelben.
Mindenkinek adott egy kenyeret, egy Préselda tojából készített kalácsot, és egy mazsolából készült kalácsot.
Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az örökkévaló szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot.
Hirdessék az örökkévaló Izrael istenedi csőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt.
Ezek a léviták a következők voltak.
Ászáff lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek, Jehiel, Semirámót, Jehiel, Matityá, Eliább, Banájáhú, Obededom és Jehiel, aki hárfán és lanton játszott.
Ászáff kezelte a cintányért.
Banájáhú és Jehiel papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az isten szövetségládája előtt.
Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáffot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az örökkévalónak, és dicsérjék őt.
Adjatok hálát az örökkévalónak, dicsérjétek nagy nevét, hirdessétek a népeknek tetteit.
Énekeljetek neki, dicsérjétek őt, mondjátok el csodálatos tetteit.
Dicsekedjetek szent nevével.
Ti, akik keresitek az örökkévalót, teljes szívvel örvendezzetek neki.
Keressétek az örökkévalót, kívánjátok erejét, törekedjetek jelenlétébe szüntelen.
Emlékezzetek csodás tetteire.
Emlékezzetek csodáira és ítéleteire, amelyeket kihirdetett ó Izraelnek, az örökkévaló szolgájának utódai.
Jákob fiai, akiket ő kiválasztott.
Az örökkévaló a mi Istenünk.
Határozatai az egész földön érvényesek.
Emlékezzetek szövetségére örökké, adott szavára, amelyet ezer nemzedéknek ígért, a szövetségre, amelyet Ábrahammal kötött, az ígéretre, amelyre Izsáknak megesküdött.
Megerősítette, mint törvényt, Jákobnak, akit Izraelnek nevezett, és népével örökszövetséget kötött.
Neked adom Kanaan földjét örökségül, ez lesz a te birtokod.
Kicsiny volt akkor még Ábraham családja, mint a jövevények úgy vándoroltak a földön.
Helyről helyre vonultak, országról országra bújdostak.
Nem engedte az örökkévaló, hogy árcsanak nekik, még királyokat is megbüntetett miattuk.
Ne nyújatok felkent szolgáimhoz, profétáimat ne bántsátok.
Énekeljen az örökkévalónak az egész föld.
Hirdessétek napról napra szabadítását.
Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek.
Mondjátok el mindennépnek csodálatos tetteit.
Mert hatalmas az örökkévaló, és méltó a dicséretre.
Imádat, tisztelet és félelem illeti őt, minden más istennél inkább.
Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábuk csupán, de az örökkévaló teremtette az eget.
Dicsőség és méltóság ragyog előtte.
Öröm és erő lakik szent helyén.
Adjatok az örökkévalónak, népek családjai.
Adjatok az örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet.
Adjátok az örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti.
Hozzatok neki ajándékáldozatot.
Jöjjetek színe elé.
Imádjátok az örökkévalót szentségben és ékességben.
Reszkessen előtte minden ember.
Ő erősítette meg a földet, hogy ne inogjon.
Örüljetek, akik a mennyben laktok, és örvendezzen minden földi lakó.
Hirdessétek mindenütt a népek között.
Uralkodik az örökkévaló.
Kiáltson örömében a tenger és minden, ami benne él.
Örvendjen a szántóföld és termése.
Újongva énekelnek majd az erdőfái, amikor az örökkévaló jön.
Mert eljön, hogy megítélje a népeket, és uralkodjon az egész földön.
Adjatok hálát az örökkévalónak, mert ő jó.
Mert hűséges szeretete örökké kísér.
Mondjátok neki, mencsd meg minket, szabadító Istenünk.
Gyűjts össze, és mencsd ki a népek közül.
Hadd dicsérjük szent neved, hadd dicsekedjünk dicséreteddel.
Áldott legyen az örökkévaló, Izrál istene mostantól fogva, mind örökké.
Erre az egész nép így felelt, ámen, és mind dicsérték az örökkévalót.
Így állított a szolgálatba Dávid Ászáfot és a rokonait, az énekes lévitákat.
Ők pedig attól kezdve megszakítás nélkül és önállóan teljesítették a szolgálatukat az örökkévaló szövetségládája előtt.
Napi beosztásuk szerint váltották egymást a szolgálatban.
Dávid Obededómot, Jejjélt és 68 lévitarokonukat is Ászáf vezetése alá rendelte, hogy segítsenek a szolgálatban.
Obededóm, Jedutún fia és Hószá kapó örök voltak.
Cádók főpapot és társai Dávid Gibeonban az örökkévaló szemcsátorához rendelte, a magaslatra, hogy az örökkévalót törvénye szerint, amelyet az örökkévaló Izraelnek adott, minden reggel és este mutassák be az égő áldozatokat az oltáron.
Velük volt Hémán, Jedutún és a többi név szerint kiválasztott lévita, hogy énekel dicsérjék az örökkévalót.
Dicsérjétek az örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!
Ezt az éneket énekelték.
Hémán és Jedutún trombitával, cíntányérral és más hangszerekkel zenéltek az örökkévalónak.
Jedutún fiai kapó örök voltak.
Ezután mindenki visszatért a lakóhelyére.
Dávid is hazament, hogy megáldja a családját.
Következik Németh Sándor napjúzenete.
Igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért, mert ugye a lélek az, ami szeret elkalandozni,
és nagyon gyakran a lélekben felerősödik, különösen ha elhagyja a szelemünkben lévő kegyelmet,
a különböző hangok, gondolatok, indulatok, és elkezdiknek a gondolatok, indulatok vezetni a lelkünket,
mert idegenítenek bennünket a szent élekkel való közösségtől,
amire a szelemünk nagyon is vágyik, és kapaszkodik minden esetben a szelemünk a szent élekben,
de gyakran a lelkünk, amikor eltávoljuk, húzza a szelemünket ki a szent éleknak a jelenlétből,
és ilyen módon a bennünk lakozó szent éleknek az ereje, jelenléte gyengévé kezd válni.
Nemhogy elbennünket, mert ő kapaszkodik a szelemünk közt, de nem mindegy, hogy milyen szintű kapcsolata van a szelemednek a szent élekkel.
Teljesen uralja a szelemedet, vagy csak felemás módon uralja.
És ebben a léleknek nagy szerepe van, és ezért rendkívül fontos, hogy az újjászületett szelemünk és a szent szelem uralma alatt álljon a psziénk.
Elménk, akaratunk, érzelmeink, gondolkodásmódunk.
Hogy a szelemnek a gondolata, amely élet és békesség, töltse be az elménket, és ne valami sötét gondolatok uralják le a szívünket, lelkünket, mert akkor újra belép az életünkbe a félelem.
Ezért a szelemnek a gondolatát engedni kell, hogy rááradjon az elménkre, tudatunkra, és a tudatunkban is gyökeret tudjon verni a szelemnek a gondolata.
Akkor vidám elméd lesz, vidámak lesznek az érzésseid, és valóban rajtad lesz a könnyű és édes iga, amiről Jézus beszélt, hogy gyertek hozzám, kik megfáradtatok, vegyétek föl az én igámat, amely könnyű és gyönyörűséges.
Tehát a könnyű és gyönyörűséges igát csak akkor tudjuk hordani,
amikor a lelkünk is, ennek a állapota megváltozik,
és nem a szorongás, nem a félelem, meg nem a örömnek a váltakozásai
jellemzik a lelkünk érzelmeit, hanem egy tartós jellemzője a lelkünknek,
a vidámság, és ennek következtében a Szent Szelem hangját a szelemünk is,
lelkünk is nem tudja eltéveszteni, mert föl tudja fogni,
mert tiszta a lelkünk is, mind az a víz, amelynek vagy folyó,
vagy tenger, vagy tó, amelynek látni a medrét,
a fenekét, mert olyan tiszta.
Tehát azt akarja az Úr, hogy a lelkünk ilyen tiszta legyen, és akkor kitisztul az Úrral való közösségünk, nem bonyolítjuk a dolgokat, hanem az igazság fényben, világosságban, és egyszerűségben lesz jelen az életünkben.
És ne gondold, hogy akkor vagy, Bölcs, ha egyre nyakatekertebben gondolkozol, az azt mutatja, hogy a zavaros vizek folyna a lelkedben, és azt akarja az Isten, hogy onnét a sarat kiválassza, de ehhez az kell, hogy az előző pontokban hangsúlyozott igazságoknak vest alá magadat.
Tehát itt tartottunk a harmadik verszakban.
És a lélek, a pszichénk vidámság alatt van, és a szentileg vezetése alatt van.
Ugye a tetőpontot akkor éri el az életünk, és egyre magasabb szinten járunk.
Én igyekszek ezen jutni, nem mondom, hogy ezen a szinten vagyok, de igyekszek ezt a harcot megharcolni, a negyedik verszakot, hogy még ha halál árnyékában a völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vesződés botod, azon vigasztalnak engem.
Ma például el lehet mondani a járvány miatt, hogy a halálnak az árnyékában élünk, és azért van szükség a különböző szabályoknak és tanácsoknak a betartására, hogy ne zuhannyunk bele a halálnak a szakadékában.
A hagyomány ezt mondja a halál árnyékának a völgyében is, hogy tehát közvetlenül a szakadékszélén kell menni az embernek, ami olyan szakadék jelent, hogyha megcsúszik az ember lába, vagy eltéveszti a járást, akkor leesik a szakadékba, és egészen biztos, hogy a nem éli túl, tehát hogy szörnyet hal.
És a szakadék maga a gonosz.
Ez a gonosz nem más, mint a halálnak is a pokolnak a jelenéte.
Az ember életidejének megvannak az állomásai.
Vannak olyan állomások, ami olyan biztonságban érezzük magunkat, ahogy mondja egy más helyen az Istenek az igéje, hogy soha nem rendülök meg.
Soha nem fogom ismerni a félelmet, egész életemben csak bátor leszek.
Aztán megyünk tovább az Úrnak az útján, és egy újabb állomással találkozunk, és ott pedig nem mással nézünk szemben, mint a halálnak, a sötétségnek az erőivel.
És itt ilyenkor egészen más az embernek az életérzése.
És tulajdonképpen az Úr ezt megengedi mindegyikünkkel kapcsolatosan, azért, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy hit van-e a szívünkben, vagy félelem.
Ez az egyik.
A másik, hogy fejlődni akarunk-e hitben, és teljesen föl akarjuk számolni a félelmet, mert ez ugye a javunkat fogja szolgálni egyértelműen, és ez elsősorban Istenek a tökéletes akarata.
Minden gondolat asszugja majd, hogy úgysem lesz jog soha.
Maradj csak keserű továbbra is.
De ne higgyünk az ilyen azugságoknak.
Élünk, és ez azt jelenti, hogy Isten valami csodálatosat készít számunkra, és célja van az életünkre.
Naomi olyan sok mindenen ment keresztül, és olyannyira elkeseredett, hogy már nem is remélte, hogy van számára kiút.
Még a nevét is megváltoztatta az örömöm jelentésű Naomiról, Mara-ra, aminek jelentése keserű.
Így amikor az emberek Naomi-nak szólították, azt válaszolta, ne hívjatok így, hanem csak hívjatok Mara-nak, mert keserű vagyok és összetör.
Az álmaim szertefoszlottak.
Hagyjatok magamra a fájdalmaimmal.
Engedte a keserűséget beférkőzni a szívébe.
Persze erre minden oka megvolt, hiszen rengeteg vesztesség érte.
Azonban ha vesztesség is ér, az nem azt jelenti, hogy többé már nem nyerhetünk, sőt azt sem jelenti, hogy a legszebb napoknak vége.
Ha értek is csalódások, ez nem ok arra, hogy nevet változtassunk.
Isten munkája még nem ért véget az életünkben.
Az utolsó szó nem az ellenségé, hanem az Istené.
Naomi később hazaköltözött Bethlehembe.
És a menyer út elkísérte őt.
Szinte látom nelki szemeim előtt, hogy a barátai eléjjel futnak és lelkesen üdvözölték, amint felismerték, és azt mondták, Naomi, el se hisszük, hogy te vagy az, mire ő, ne örüljön nekem annyira senki.
Úgy mentem el, hogy mindenem megvolt, de üresen tértem haza.
Valójában azt értette ez alatt, hogy a férjemmel és a fiaimmal mentem el, de teljesen egyedül maradta.
Sokan éreztük már, hogy semmiben nem szenvedünk hiányt, óriási álmokat és nagy célokat dédelgetünk, azonban mégsem mindig a terveink szerint alakult az élet.
Egyeseknek a házassága kerül válságba, másoknak a terhessége végződik kudarcsal, vagy a munkai gondjaik adódnak.
Ilyenkor Naomihoz hasonlóan könnyen meg lehet keseredni.
Azonban Isten kegyelme hatalmas.
Naomi már azt hitte, hogy nincs számára kiút és feladta álmait.
Az Úr azonban másképp gondolta.
Naomi örömmel telve indultál el az úton, és úgyis fogsz megérkezni.
Ugyan te megváltoztattad a nevedet, de ettől még nem változott meg a neved.
Moabföldjén szenvedtél, de Bethlehemben áltás vár rád.
Tehát érdekes, hogy Naomi megváltoztatta ugyan a nevét, a Biblia azonban sehol nem utal rá máraként, hanem továbbra is Naomi-nak nevezik.
Esetleg olvasóink között is vannak, akik márára változtatták a nevüket.
Keserű és pessimista hozzáállással élnek, és szüntelenül azon gondolkoznak, hogy mi nem sikerült az élendben.
Ilyenkor a legjobb, ha megszabadulunk a magunkra aggatott nevektől és visszatérünk az Istentől kapotthoz.
Ő ugyanis nem változtatta meg a nevünket.
Továbbra is áldott, virágzó, szeretett, egészséges, erős, győztes embernek lát bennünket.
Térjünk hát vissza az eredetibb nevünkhöz, amit kaptunk.
Moabföldjén talán minket is értek nehézségek.
De legyünk készen.
Isten áldásokat készített számunkra Betlehember, ott, ahol most éppen vagyunk.
A keserűséggel dacolva Naomi segíteni kezdett megözvegyült menjének Rudna.
Miután úgy érdeklődi kezdett egy férfi iránt, Naomi megpróbált tanácsot adni neki.
Öltözz fel, tényd magadra egy kis párfűnöt és menj, keresd fel voászt.
Naomi tehát levette a szemét a problémáiról, a saját problémáiról, és segíteni kezdett valaki másnak.
Miközben ezt tette, az öröm lassan visszaköltözött az életébe.
Ha kisértést érzünk, hogy keserűek legyünk, a legjobb, amit tehetünk, hogy levesszük a figyelmünket ődmagunkról, és megpróbálunk mások számára áldást jelenteni.
Rót végül feleségül ment boázhoz, majd gyermekük született, akit Obednek neveztek el.
Naomi lelkesedése visszatélt, amikor meglátta a gyermeket.
Újra élettel telt meg a szellem.
Új célokat fogalmazott meg magában.
Fia született Naomi-nak, mondja a biblia.
Valójában nem is az ő gyermeke volt, de sajátkiaként tekintett rá, és úgyis nevelte.
Ez az egykor keserű asszony jobban kitejesedett, mint valaha.
Nem is álmodott róla, hogy boldog lesz újra.
Az én áldásom felülhaladja azt a keserűséget, amit most átélsz, és eltörlő minden fájdalmadat, szól Isten bátorítása.
Amit Isten eltervezett, az elé nem gördíthetnek akadályt emberek, szerencsétlenségek vagy vesztességek.
Még ha meg is változtatjuk a nevünket, Isten hatalma, kegyelme akkor is valami csodálatosabb készít számunkra.
Elvezet arra a helyre, ahol lennünk kell.
Nem itt, hanem ott ez a következő alcén.
Márkevangíliumának 16.
részében olvasunk arról, hogy Jézust megfeszítették, és a testét a sírba helyezték.
Másnap reggel Mária Magdaléna, Mária Jakabanya és egy Salomé nevű hölgy a sírhoz mentek, hogy illatos kenettel kenjenek meg az úr testét.
Nem tudták, hogyan fogják elgördíteni a követ a sírtól, de ahogy megérkeztek azt látták, hogy a követ valaki már elgördítette.
Beléptek a sírboltba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút egy angyalt láttak, akitől meg is ilyettek.
Jézus keresitek?
De nincs itt.
Feltámadott.
Előttetek meg Galileába, ott meglátjátok őt.
Szólította meg őket.
Tulajdonképpen azt mondta, nem itt van, hanem ott.
Tudom, hogy most nagyon nehéz.
Tudom, hogy fáj, hogy csalódottak vagytok, de ne maradjatok itt, valami jobb vár rátok.
Tehát, ami itt van, az a csalódás helye.
Itt van a lehangoló orvosi eredmény, vagyis az itt minden meglembarús volt álmot magába foglalja.
Ha itt maradunk, elkeseredettek maradunk.
Oda kell mennünk.
Időnként Isten azért nem vigasztal meg itt a csalódások közepette, mert nem akarja, hogy ebben az állapotban maradjunk.
Igen, a vesztesség mindig fájdalmas.
Igazságtalan, ami történt.
De Isten nem itt van.
Előre ment.
És ott vár minket.
Isten nem a múltunkban van.
Nem abban, amit elveszítettünk, és ami nem működik, hanem a jövőnkben.
Ne ragadjunk bele a jelenbe.
Abba, ami itt van.
Lépjünk előre.
Legyünk mi is ott, ahol igazságot szolgáltatnak számunkra.
Ahol kezdetét veszi az új.
A gyógyulást ott találjuk meg.
Ha ez a három asszony a sírnál maradt volna, sajnálkozva és keseregve, kihetetlen, hogy ez megtövténhetett, akkor nem látták volna meg, hogy mi van ott.
Akkor sosem látták volna meg az Ura.
Vajon abban érünk, ami itt van, miközben az Úr ott van, ott vár rá?
Esetleg csolódtunk bal szerencséért?
Keserűek és dühösek vagyunk, mert nem úgy sikerült valami, ahogy szerettük volna.
Ideje elhagyni azt, ami itt van, és végre oda menni.
Isten és az áldásai ott várnak ránk.
A rossz életérzés csupán átmeneti.
Nem szükségszerű, hogy egész életünket meghatározza.
Isten már előre ment.
Előkészítette életünk következő meghatározó fejezetét, ami egy magasabb szintet jelent.
Lehet, hogy itt a házunk megsérült a viharban.
Igen, ez valóban elkesenítő.
Azonban a jó hír az, hogy Isten már előre ment.
Ő már ott van, ott vár ránk.
Elkészítve számunkra a helyreállítást.
Ezt tette apám is.
Sok éven át sikeresen vezette gyülekezetét, épp elkészült a gyögyörű gyülekezeti ház, és a felekezete országos vezetőségével jelöltét.
Amikor Liza nővérem agyi bénulással született meg, apám új módon kezdte tanulmányozni a Bibliát.
Feltedezte, hogy Isten gyógyi.
És Jézus Krisztus azért jött, hogy bővölködő, győztes életet élhessünk, majd ezt a jó hírt megosztotta a gyülekezetével.
Legnagyobb megdöbbenésére azonban nem talált lelkes fogadtatásra a győztes hit és gyógyulás üzenete, ugyanis nem illeszkedett az akkori felekezeti tanítások sorába.
Általa évek óta isment személyek hirtelen ellenebb fordultak.
Többen, akikkel a szüleim évtizedek óta jó kapcsolatban álltak, nem álltak többé szóba velük.
Apán végül kénytelen volt otthagyni a gyülekezetét.
Mészséges csalódás lett urrá rajta.
Sosem gondolta volna, hogy valaha is újra kell kezdeni.
Megkeseredhetett volna, mondván Istenem miért engedted, hogy ez megtörténjen, én a legjobbat akartam, hisz téged tiszteltelek.
Máriahoz hasonlóan itt tartózkodok.
Nem értette, hogy miért alakult így.
Igen, ami itt történt, az valóban igazságtalan volt.
De akkor apán még nem látta, hogy Isten már előrébb jár, és előkészíti a léghúgygyülekezetet, ami ott vár rá.
Ha apám azon a helyen maradt volna, elvétette volna az elnyívását.
Ott hagyta tehát azt a bizonyos gyülekezetet, és 90 emberrel megalapította a léghódot.
Mindez 60 éve történt, és a léghúgygyülekezet azóta is virágzik.
Hogy mit akarok mindezzel mondani?
Az itt még nem jelenti azt, hogy eljött a vég.
A csalódás, a vesztesség, az árulás, mind átmeneti állapotot jeleznek csupán.
Isten már előre ment.
Ezért ne engedjük meg a keserűséget, hogy hátráltasson bennünket.
Ne süppedjünk bele az ön sajnálatba, hanem lépjünk tovább, és menjünk oda, ahol Isten megadja a kárpótlást.
Ott sokkal többet kapunk majd tőle, mint amit kérnénk, vagy elgondolnánk.
Tehát, ne maradjunk itt, hogyha a keserűségben lennénk, hanem menjünk oda, ahol Isten vár ránk.
Ezekkel a gondolatokkal szeretném befejezni, és ajánlom figyelmetekbe.
Tehát, ha érdekel bennetek még részletesebben a téma, Joel Austin könyvét, Hogyan gondolkozol, megjelent a Pátmosz gondozásában, meg lehet rendelni a pátmosz.hu weboldalon, és a gondolkodásomon megváltoztatása mindig aktuális.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, Isten áldjon meg benneteket!
Oh happy day!
Amikor Ananiási Szafira használta ezt, az ebbe a kategóriába tartozik, mert ugye nyilván a halálbüntetés ezt a komolyságát ennek a törvénynek, ennek a parancsolatnak nagyon is alátámasztja, de ugye az új szövetségben van megbánással, meg jó vátétel, de a komolyságán ez mit se változtat.
Ugye Ananiási Szafira történeténél a fő probléma az, hogy Ananiási Szafira Isten népét, az Egyházat, azt úgy tekintette, most a mai fogalommal élve, mint egy egyesületet, amiben emberek összefognak.
Ugye ő nekik nem az volt a problémájuk, minden félreértést eltisztázandó, nem az volt velük kapcsolatban Istennek a problémája, hogy nem adták be mindazt a vagyont, amit megszereztek.
Mert ezt senki nem is kérte.
Mert ezt senki nem kérte.
Ugye Péter Apostol elmondja nekik, hogyha meg akarták volna tartani a zingatlannyukat, meg tarthatták volna.
Ha eladják, eladhatják, akkor azért kapott pénzt is megtarthatták volna.
És lehették volna azt is, hogy a pénz egy részét megtartják, a másik részét beadják a közösségnek.
Mindegyik megoldásra volt szabadságuk, és ha bármelyiket választják, nem kerültek volna ítélet alá.
De ők ugye részén meg akarták tartani a pénzt, részén szerettek volna a közösségen belül egy olyan tekintélyre szertenni, vagy olyan elfogadottságra.
Tehát egy presztit akartak.
Így van, amivel jelzik, hogy hát ők is ugyanazt teszik, mint a többiek, miközben nem ugyanazt tették.
És ugye az izraeli kultúrában, az akkori kultúrában, de azt kell mondanom, hogy azért mai napig is ez sokszor erősen jelen van, arra számíthattak, hogy a vételárról nem illik beszélni.
Tehát az, akinek ők eladták a telküket, azok soha senkinek nem fogja elmondani, hogy nem annyiért vettem, mint amennyit ők állítottak róla.
És ebben bíztak, hogy ezek emberek között titokban lehet tartani, mi történt.
És ezt tulajdonképpen az ő főbűnök az volt, hogy úgy tekintettek az egyházra, mint emberi szervezetre.
Tehát Isten kihagyták belőle.
Így van, tehát hogy ez nem Istennek az egyháza.
És hogy azt olvassuk, tulajdonképpen a történetnek igazából az a folytatásra az érdekes, hogy miután Ananiási Szafira meghalt, és eltemették őket, utána egy nagyon nagy Isten félelem szállt az emberekre.
Ugye azt olvassuk a Bibliában.
De nem félelem, nem rettegés.
Tehát az is lehet egy félreértés.
Van egy rettegés is.
Ugye azt olvassuk az igébe, hogy senki nem mert közéjük elegyedni, de a hívőknek a sokasága növekedett.
Ugye ez látszólag ellentmondás, de tulajdonképpen az jelenti, hogy az el nem kötelezett emberek, tehát akik csak azért mentek, hogy kipróbálják, vagy láttak benne valamilyen társadalomjelenítést.
Ezt szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor azt olvassuk, hogy ezek az el nem kötelezett emberek nem mertek már közéjük menni.
Ugye csak kíváncsiságból, csak azért, hogy kikémleljék a szentek szabadságát, nem mertek közéjük menni az emberek.
Akik oda mentek, azok őszintén szívükből megtértek, nagyisten félelem jött rájuk, és létrejött egy olyan szellemi egység, aminek a következménye egyfelől a növekedés lett, a létszámbeli növekedés, másfelől a jelek, csodák, minden korábbinál nagyobb jelenlétet.
Tehát akkor olvassuk azt, hogy a betegeket kitették az utcára, és akire Péter Árnyéka rávetődött, azok is mind meggyógyultak.
Tehát olyan mértéki természet fölötti erő, árad ki ebből a mai napra az egyik fontos üzenet, hogy minél nagyobb az Isten félelem, és a szentség Isten népe között, annál nagyobb Isten erejének a jelenléte.
Igazából ezért is beszélünk ezekről a parancsolatakról, mert én azt gondolom, hogy mindannyian erre vágyunk, ezt majdnem kivétel nélkül merem mondani, csak hát ugye ennek a feltételeit, meg azt, hogy Istennel hogy kell együtt járni, ezt ilyen alap dolgokban is érdemes újra átvennünk.
Pontosan is látni kell, hogy Isten ezekhez hogy viszonyul.
Nagyon-nagyon érdekes az ódszövetségben, ugye az elmúlt adásban is beszéltünk arról, hogy az ódszövetségi történetek példák a számunkra.
Ugye volt olyan eset, amikor az asszír király fővezére Rapsaki eljött, tulajdonképp a hézsajás proféta könyve egyfelől, másfelől pedig a kettő királyok 18.-19. részében olvasjuk le ezt a történetet.
Ugye ítélet céljából Isten odaengedte az asszírokat, hogy rajtuk keresztül hajtsa végre pálványimádó, lázadó, gonosz Izraellel szemben ítéletet.
És oda megy Rapsaki, ha csendben maradt volna, akkor Isten használta volna őket ítéletként, ugyanúgy, ahogy később nabukonozót használta.
De Rapsaki a fővezér elkezdett prédikálni Izraelnek, és elkezdte gúnyolni Izraelt és az ő istenét.
És azt mondta, hogy ne gondoljátok, hogy a ti istenetek különb, mint bármilyen isten.
És ugye ez a beszéd, ez úgy felháborította Istent, hogy megváltoztatta a programot.
Tehát mondom, azért volt ott Rapsaki, hogy Isten ítéletét végrehajtsa, de amikor Rapsaki elmondta az ő istenkáromló beszédet, akkor Istennek olyan ítélete szakadt rá, hogy ennek az lett a következménye, hogy nem tudta Assyria elfoglalni, ugye Rapsaki is meghalt, és az egész akció kudarcba fulladt, csak azért, mert ők káromolták az Istenet.
De hát ugyanezt látjuk, ugyanezt a képet látjuk Dávid és Góliát harcában is, hogy amikor Dávid azzal megy ki, ki ez a körülmettéletlen, aki az élő Isten seregét és az Istent káromolja.
És tulajdonképpen Isten ítélete az Isten káromló, ártkozódó emberekre rájön.
Ugye a Márti Evangélem 15.
részében, a 19.
versében Jézus azt mondja, amikor számon kérik, hogy miért nem mossnak kezet a tanítványai, hogy az igazi fő probléma, hogy mi jön ki az embereknek a szájából.
És azt mondja, hogy a gonosz szívből származnak a gondolatok, a gonosz gondolatok és a káromló beszédek is.
Ugye ebben a körben azért szeretném még, mert az egyik legneuralgikusabb pont és minden szolgáló találkozik ezzel, hogy hát a Biblia a leges legsúlyosabb bűnnek a Szent Szellem káromlását nevezi.
Szeretném felhívni a kedves hallgatóknak a figyelmét, hogy a Szent Szellem káromlását nem könnyű elkövetni.
És azt gondolom, hogy minden szolgáló találkozott már olyan emberekkel, akik kétségbe esve jöttek, hogy ők káromolták a Szent Szellemet, szeretném mondani, hogyha kétségbe vagy esve, akkor nem káromoltad.
Akkor nem lenne lelkismeretfogadása?
Így van.
Ugye a káromlás, a Szent Szellem káromlása, az ugye tudatlanságból nem történhet.
Ugye a farizeusoknak az volt a bűne, hogy ők nem voltak tudatlanok, ők pontosan ismerték Istennek az igéjét.
Ha valaki tudatlanságból mond ellene a Szent Szellem munkájának, az más, mint a káromlása a Szent Szellemnek.
A káromlás, a Szent Szellem káromlása az az, amikor a Szent Szellem munkáját, csodáit, megnyilvánulásait olyan emberek, akik tisztában vannak a Bibliával, ördöginek mondják.
Ugye ahogy Jézus szabadító szolgálatát a farizeusok azt mondták, hogy Belzebúttól volt, holott tudták, hogy nem.
Ugye az ilyen emberek, a Szent Szellemet káromlók nem éreznek érte lelkiismerett fordolást, tehát újra hangsúlyozom, hogy az ördög sokszor megtámadja fiatal keresztényeket, hogy hú, talán én elkövettem a Szent Szellem káromlását.
Aki ezt elköveti, az nem érez lelkiismerett fordolást.
Aki szereti az Urat, tiszteli a Szent Szellemet, az biztosan nem követi el a Szent Szellem káromlását.
De a Szent Szellem munkájának és személyének a káromlása az ma a világban, és hát a magát egyháznak névve nevező szervezetekben is jelen van.
Ugye ma is vannak teológusok, akik a szabadítószolgálatot, a Szent Szellem munkáját ördöginek mondják, vagy okultnak mondják.
Ezek közül ugye azok az emberek, akik esetleg egy videót látnak erről, és kigúnyolják, de tudatlanok, azok nem követik el a Szent Szellem káromlását.
De azok a teológusok, akik ismerik a bűvítéseket.
Így van, és különösen azoknál van súlyos probléma, akik például részei az Isten munkájának, és utána elárulják ezt, és utána gyalázzák a Szent Szellemnek a munkáját, kigúnyolják.
Mert nyilvánvalóan előfordulnak esetek, amikor a Szent Szellem jelenlétében emberek testi módon nyilvánulnak meg, vagy testi reakciókat, és nyilván vannak visszaélések is ezen a területen, de ezt nagyon nagy Isten félelemmel kell nézni, mert igazából nem a jelenséget kell nézni, hanem a gyümölcseit.
Amikor a Szent Szellem munkálkodik egy ember életében, nem az az érdekes, hogy mit produkál ott helyben.
Mert az, hogy valaki nagyon erőteljesen betöltekezik Szent Szellemmel, és utána kimegy a gyülekezetből, és már a buszmegállóban, amikor leszáll a buszról, rágyújt egy cigarettára, és bemegy a kocsmába, akkor az ő életében a Szent Szellem megérintette őt, de igazából a munkáját még nem fejezte be.
Ezért én azt gondolom, hogy nem jó megnyilvánuláscentrikusnak lenni, hanem gyümölcscentrikusnak kell lenni.
Tehát, amikor a Szent Szellem megnyilvánul, lehetne különböző megnyilvánulásai.
Az igazán lényeges dolog, hogy amikor valaki, mert megnyilvánul a Szent Szellem, akkor elkezdődik egy munka benne, és amikor ez a munka azzal az eredménnyel jár, hogy emberek megváltoznak, többnyire nem egyik pillantról a másikra.
Van, akinél ez egy folyamat, megváltozik, abba hagyja a cigarettát.
Lehet, hogy nem rögtön az elsőre, hanem egy-két héten belül, vagy egy-két hónapon belül.
Abba hagyja az alkoholizálást, abba hagyja a trágárságot.
Megváltozik az élete.
Nyilván minél mélyebb háttérből jön valaki, annál nagyobb csoda ez.
Tehát ha vannak olyan emberek, aki soha nem alkoholizált egész életében, megtérése előtt sem, akkor őneki nem nagy csoda, hogy a megtérése után sem fog.
Tehát ezért ezekre a folyamatokra is istenfélelemmel kell nézni.
Sokszor látjuk azt, hogy nagyon mély háttérből lévő embereket kritizálnak, hogy hát ez még ebben sem érett, abban sem érett.
Én néha azt mondom embereknek, hogy ne haragudj, én azt látom, hogy ő sokkal nagyobbat változott mióta megtért, mint te.
És még nincs vége.
És még nincs vége.
És a szent szellem ezt a munkát hozza létre.
Hogy amikor valaki a szent szellemnek egy emberben ezt a munkáját gyalázza, becsmérli, azt mondja, hogy az egész az csak hisztéria, vagy tömegpszihózis, úgy, hogy közben tudja, hogy ez az Istennek a munkája, az a szent szellemnek a káromlása.
Hogy erre akkor nagyon figyelni kell az otthonunkban is, ez nyilván ugyanaz érvényes, mint az összes többi parancsolatra, hogy nem csak a gyülekezetben kell gyakorolni, hanem ezekről szent módon beszélni az otthonunkban is, hogy ez ne egy ilyen vallásos cselekvés legyen csak, hanem egy szemléletmód, egy látásmód, amit megosztunk a családtagjainkkal is.
Így van, és nagyon figyelni kell arra, hogy ami szent, azt ne nevezzük közönségesnek.
Tehát lehet, hogy valami, ami történik a szemünk előtt, nekünk furcsa.
Más, mint ahogy mi elképzeljük.
De azért mindig hagyjuk meg azt a lehetőséget, hogy ez Istennek a munkája, és ezért ne gúnyoljuk, ne káromoljuk, ne mondjuk azt, hogy ez csak pszichózis, vagy ez csak hisztéria, hanem Isten félelemmel közelítsük meg.
Ha valamit, ugye ezt mindig mondja Jézus, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltes.
Tehát várjuk meg, hogy mi lesz egy gyümölcse egy dolognak.
De azért azt látjuk, hogy ma a világon egyházi vezetők közül sokan követnek elsúlyos szent szellem káromlást.
Olyanok, akik tehát teológiailag tisztában vannak a szent szellem személyével, a szent szellemre vonatkozó kielentésekkel, tisztában vannak azzal, ami a Bibliában van.
Ugye például a nyelveken szólást ugyan nagyon sokan elutasítják, és ördöginek mondják.
Ezek között biztos, hogy vannak olyanok, akik a szent szellem káromlásába is belemennek.
Ugye az úrnevének hiába való felvételénél a Bibliakülön beszél a hamis eskűről és a hamis fogadkozásokról.
Ugye Jézus azt mondja, hogy amikor esküztök, tehát ne.
A beszédetek azt mondja, legyen igen, igen, nem, nem.
Tehát akkor itt is szigorít a törvényen.
Így van.
Ugye az ószövetségben még lehetett esküt tenni, de a hamis eskü ellen akkor is tilalmat mond.
Az ige azt mondja a Hósárás Profédálnál, hogy pere van az úrnak a hamisan esküvőkkel.
A Zakariás könyvében ugye azt a könyvet, ami beszáll a lakásba és megfelemészti a köveket és a fát, tehát az anyagi javakat tönkre teszi, az ugye a lopás és a hamis esküvés miatti hátug.
A Prédikátor könyvében azt mondja a Biblia, hogy inkább ne esküdjünk, mint hogy esküdjünk és ne tartsuk meg.
És Jézus pedig azt mondja, hogy ne esküdjetek, tehát soha ne esküdjetek, ne éjetek vissza a névtekintéjével.
Különösen nem mondjunk olyat, hogy az úrra esküszöm az úr Jézus Krisztus nevében, hogy ezt meg fogom csinálni, mert ugye erre Jakab azt mondja, hogy soha nem mondjuk azt, hogy meg fogjuk csinálni, hanem mindig azt mondjuk, hogy ha az úr is akarja, és élünk, akkor meg fogom csinálni, mert egyikünk sem tudja biztosan állítani, hogy amit elhatározunk, azt meg tudjuk-e csinálni.
És hogyha az úrra esküszünk, akkor ezzel az úr nevét hiába veszük fel.
Szintén súlyos bűn a harmadik parancsolattal szemben a hamis profétálás, a hamis vallásos kielentések, ugye ez az 5 Módzes 18-ban van, amire már utaltam, hogy honnan ismerjük meg azt, hogy az igét mondja proféta vagy nem, honnan, hogy meg lesz, amit mond, ha az úr nevében mondja.
A hamis profétákra nagyon súlyos ítélet jön a Bibliában, és ugye végezetül még, tehát mondhatom azt, ami nem is csak végezetül, még kettő van, és ezek azokkal a leggyakrabbik, vagy leggyakrabban, hogy az egyik a zugolódó beszéd.
Az Isten elleni zugolódás.
Ez biztos, hogy nem gondolnánk magunkról.
Pontosan, hogy ezt sokan úgy gondolják, hogy ez nem.
Nézzük meg talán, ha egy pillanatra odalapaszhatunk a Bibliában az I.
Korintus 10.
rész 10.
versében található igét, ahol azt mondja Isten beszéde, sepedig ne zugolódjatok, miképpen ők közülük zugolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító által.
Ugye mire utal vissza állapostól?
Ugye arra, hogy izrál fiai a szabadulás után, miután megtapasztalták a tíz csapást, aminek az volt a különlegessége, hogy ők látták a csapásokat, és látták, hogy őket ez nem érinti.
Mind a tíz csapást végig látták.
Utána látták azt, ahogy az Isten nappal, füstoszlopban, héjeltűzoszlopban vezeti őket.
Utána látták azt, ahogy Isten megnyitja a Vöröstenget.
Utána látták, ahogy Egyiptom seregére bezárja a Vöröstenget.
Mindezt látták, és mégis utána zugolódtak, hogy mennyivel jobb volt nekünk előtte.
Igen, ez egyébként tényleg felháborított, csak az ember nem tudta volna megfogni, hogy ez ebbe a parancsolatba ütközik.
De Kati, ez az egyik leggyakrabban elkövetett bűn az én tapasztalataim szerint, hogy emberek az életükben elvégzett Isteni munkát becsmérlik.
Tehát azt mondják, hát én már tíz éve megtértem, és semmi nem történt az életemben.
Pedig lehet, hogy az, hogy él már, az is csoda.
Hogy ez nem működik az életemben.
És akkor elfeledkeznek arról, hogy Isten mi minden csinált az életükben.
Ugye erről beszél a 106.
Zsoltár is, hogy morgolódtak, Mózes és Árol ellen zúgolódtak.
Ugye ide tartozik például a tízkém és a kétkém egymással a szembeni megnyilvánulása.
Tehát amikor azt a munkát, azokat a csodákat, amiket Isten tesz az életünkbe, azokat...
Lillefítmálják gyakorlatilag.
Így van.
Ahogy ugye olvassuk az Izrael történetében, ugye elkezdték visszasírni, hogy hát bezzeg az uborkák, meg a hagyma.
Mert ott tűntünk a húsos, ami nem is volt igaz egyébként.
Így van.
Miért hoztál ide minket?
Nincs is itt víz, mondja a kettő Mózes 17.
részében.
Ugye ez a zúgolódás volt kórénak, Dátának a lázadásában.
Ugye zúgolódtak Isten kiválasztása, elhívása ellen, Istentől felkent emberekkel szemben.
Tehát gyakorlatilag Istenek a választását, amit jó és ami egyébként az ő privilégiuma, azt vonja a kétségbe.
Akkor ez itt nagyon messzire megy igazából.
De ne felejtsük el, hogy pontosan ezért mondja Isten azt, hogy hála adással tárjátok fel a kívánságatokat.
De zúgolódással.
Pontosan, ugye mert nagyon nem mindegy, szülők tudják, nagyon nem mindegy, hogy a gyerek hogy kér valamit.
Hogy még nem kaptam tőle sohasemmit, most már adjál valamit.
Itt az ideje, hogy végre valamit adjál.
Én azt gondolom, hogy normális szülő ilyenkor ad valamit, de ez nem biztos, hogy az, amit a gyerek kíván.
Tehát, és Isten is így van, Isten is adja.
Tehát ugye zsidókhoz írt levélben azt mondja, hogy ti, ti is, akiket a bizonságoknak ilyen nagy fellegei vesznek körül.
Mindig meg kell emlékeznünk a bizonságokról.
És az, hogyha nem akarjuk, hogy Isten nevét szidalmazzuk ahhoz, vagy Isten nevét káromoljuk.
Például azzal, hogy azt mondjuk rá, hogy nem csinált meg valamit, amit megcsinált.
Hát most őszintén, ha egy embernek, vagy kedves hallgatót kérdezem, egész délelőtt takarít, és csillog-billog az otthon, és utána hazajön a férje munkából, és elkezdi mondani azt egy fél óra után, hogy itthon mindig rendetlenség van, és sohasemmi nincs megcsinálva.
Nem esik rosszul ez?
Ez nem kifejezés.
De én azt gondolom, hogy joggal esik rosszul.
És fordítva is, amik a családi beszélgetésekre fontos tanács, hogy azok a mondatok, amik úgy kezdődnek, hogy te mindig, vagy te soha, azok soha nem igazak.
Kivéve ezt az egyet.
Ha így kezdődik.
Tehát ezekben a beszélgetésben egy embernek is rosszul esik, hogyha ő tesz egy nagy erőfeszítést egy másik emberre, és azt mondják neki, hogy ez nem volt meg.
Hogy ez nem volt semmi.
Egy szülőnek rosszul esik, aki nagyon három munkahelyet vállal, hogy a gyerekének jó legyen, és a gyerek azt mondja, hogy ez kevés, még mindig nem adtál semmit.
Mert hogy egy éve jött ki az iPhone 8, ami van, és a másiknak már iPhone 10-e van.
És hogy miért nem adsz nekem?
Szóval az Isten munkájának, és itt azért még egy másik kérdést is hadd vessek fel, talán majd esetleg máskor részletesebben beszélhetjük meg, hogy amikor Isten által elküldött személyekre azt mondjuk, hogy ő csak emberi, akkor tehát Isten felkentje itt.
Amikor Isten egy embert belehelyez egy szolgálatba, akkor a szolgálat gyümölcsei tesznek arról bizonyságot.
Hát Kori is ugye múzes ellen így zugolódott, és ez nagyon komolyan vette Isten.
Így van, és Isten nem változik.
És nem változik.
Tehát.
Tehát nincs ilyen, hogy az ószövetség Istene, meg az új szövetség Istene.
Abszolút nincsen.
Az az egyik legnagyobb eretnekség ez a tanítás, ami különbséget tesz az ószövetség Istene és az új szövetség Istene között, mert ez azt állítja, hogy az Istennek meg kellett változnia, vagy meg kellett érnie, és ez egy súlyos káromlás és eretnekség.
Ez egy nagyon súlyos káromlás és nagyon súlyos eretnekség.
A Biblia az ószövetség és az új szövetség egybehangzóan állítja, hogy Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, hogy őhozzá a változás árnyéka sem fér.
Tehát ezt az Istent kell tisztelnünk, és ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan beszélünk róla, nagyon nem mindegy, hogy ez személyéről és a munkájáról hogyan beszélünk, és így nem mindegy, hogy például az Isten által felkent vezetőkről hogy beszélünk.
Nézzük meg a Bibliába, hogy Dávid ellen Saul mennyi mindent elkövetett.
És Dávidnak minden oka meg meg lett volna arra, hogy Saulra haragudjon, kétszer volt lehetősége, hogy megölje, egyszer se tette, és amikor végül meghalt a csatában Saul, akkor Dávid kivégeztette azt, aki ezt örömhírként adta át neki ezt az üzenetet, és gyászolta Saul.
Tehát ezt gyakorlatilag a legmesszebb menőkig tisztelte Istennek a választását.
A felkenetés, mert Saulon meg volt a felkenetés, annak ellenére, hogy utána rossz dolgokat tett.
Tehát, ha még valaki egy Isten által felkent személy hibákat is követel, hogy a kenetet, ami rajta van, az semmibe vegyük, mert ha a kenetet semmibe veszünk, azt a szemét veszünk semmibe, aki a kenetet adja.
És akkor már is a harmadik parancsolatnál tartunk.
Így van.
Akkor megpróbáljuk most befejezni, felfüggeszteni, de nagyon jó, hogy mondtad ezt a tízparancsolat könyvet is valóban érdemes átlapozni.
És hát ismét nagyon köszönjük, Péter, hogy itt voltál velünk.
Én köszönöm a lehetőséget.
A hallgatók meg természetesen a figyelmet.
Köszönöm, hogy megnézted!