Subscribe
Share
Share
Embed
Hitéleti válogatás minden hétköznap 6:00-tól.
Az adások tartalma:
- Megvallás Németh Sándorral
- Bibliaolvasás
- Németh Sándor napi üzenete
- Hangoskönyv részlet karizmatikus klasszikusokból
- Best of Hit Rádió, hitéleti beszélgetések
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.
Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.
Happy Day!
Hitvallás, megvallás.
Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.
Az úr jó.
Mondjátok velem egyet, hogy hiszem, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy ez ő egyszülött fiát, adta oda érettel, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Hiszem, hogy a názati Jézus készülösben megjelent az örök élet minden ember számára, és aki a názati Jézus készülösbe fogadja, és azonosul ő a föltámadásával, halálával, az fölszabadul a bűnnek az uralma alól.
És ezért én is hiszem,
hogy megszabadultam a bűnnek a rabszolgáságából,
és a mai napon is oda szánom a szívemet, lelkemet, testemet,
az igazság fegyverének,
hogy Isten használjon engemet az ő Szent Szellem által,
akivel betöltött engemet,
és mai napon is veszek erőt,
mert megvan írva,
hogy eljött rám a Szent Szellem,
és hiszem azt,
hogy a Szent Szellem megnyitotta előttem
Isten természetfoti erejét és hatalmát,
hogy kigyókon és kortyókon tapossak,
az ellenség minden erején,
és semmi nem ártott nekem.
És hiszem azt, hogy a názati Jézus Krisztus elvette tőlem az erőtlenségeket, a testében fölvittek olgotai keresztfára megfeszítetett erőtlenségben, de föltámadott Isten erejébe.
Azért, hogy én Isten erejébe vetett hitből éljek, és hiszem ezért, hogy Jézus az Istenek az ereje, aki által üdvözségem van, bűnbocsánatom van, örök életem van, és ő benne, ő általa, igazított meg Isten.
A Jézus nevében.
Amen.
Kérlek benneteket, hogy mielőtt helyet foglalkozom.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk.
Bevitte engem a királyoző ágyasházába, örvendezünk és vigadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint kéder sátrai és salamanszőnyegei.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem.
Az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőnek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem.
Mondd meg nékem te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben?
Mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát társai nyájainál?
Mivelhogy nem tudod, óasszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskédet a pásztoroknak sátorai körül.
A fáraó szekereiben való paripákhoz hasonlítalak téged én, mátkám.
Szépek a te orcáid a halántékra való láncokban, a te nyakad a gyöngycsorokban.
Aranyláncokat csinálunk neked, ezüstből csinál gyöngyökkel.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illatja származik én tőle.
Olyan az én szerelmesem nekem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
Mint az engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
Íme szép vagy én, mátkám, íme szép vagy, a te szemleid olyanok, mint a galambok.
Íme te is szép vagy én, szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszoljánk zöldellő.
A mi házainknak gerendályi cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
Mint a lilioma tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni, és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Bevisz engem a borozóházba, és zászló felettem a szerelme.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal, mert betege vagyok a szerelemnek.
Az ő bal keze a fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
Kényszerítelek titeket Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasaira, fel ne keltsétek, és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg akarja.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, íme, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökelve a halmokon.
Hasonlatos az én szerelmesem az őszhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Íme ott áll, ami falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekinget a rostélyokon keresztül.
Szól az én szerelmesemnékem, és monda, kejfelén mátkám, én szépem, és jössz te.
Mert íme a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment.
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak, kejfelén mátkám, én szépem, és jöjj hozzám.
Én galambom, a kőszikláknak hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják, mert a mi szőlőink virágban vannak.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet.
Míg le meghűsül a nap, és az árnyékok elmúlnak, térj meg és légy hasonló én szerelmesem az őszhöz, vagy a szarvasoknak fiához a béter hegyeim.
Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem.
Kerestem őt, és meg nem találtam.
Én már felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utcákat.
Keresem azt, akit szeret az én lelkem.
Keresém őt, és nem találám.
Megtaláltak engem az őrizők, akik a várost kerülik.
Mondnék nékik, láttátok-e azt, akit az én lelkem szeret?
Alig mentem vala el azoktól, amikor megtaláltam azt, akit az én lelkem szeret.
Megragadtam őt, el sem bocsátám, míg nem bevívém őt anyám házába és az én szülőmnek ágyasházába.
Kínszeritelek titeket Jeruzsálemnek leányolja vadkecskékre és a mezőnek szarvasaira.
Fel ne keltsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, valamíg ő akarja.
Kicsoda az, aki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa.
Mirhától és tömjéntől illatos, a patikáriusnak minden jó illatú porától.
Íme ez a Salamon gyalog hintaja, hatvan erős férfi van körülötte Izraelnek erősei közül.
Minnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere az éjszakának félelme ellen.
Háló ágyat csinált magának Salamon király a libánus fáiból.
Oszlopait ezüstből csinálta, oldalát aranyból, ágyát bíborból, belső részei kivannak rakva szeretettel a Jeruzsálemnek leányajáltal.
Jöjjetek ki és nézzétek Sionnak leányai Salamon királyt a koronában, melyel megkoronázta őt az anyja az ő eljegyzésének napjára és az ő szíve vigasságának napjára.
Következik Németh Sándor napjúzenete.
Jegyez meg, hogy az Isten elé a bűneidet mindig is az ördög oda viszi.
Ha te nem viszed, akkor ő oda viszi.
Ha te oda viszed és bocsánatot kérsz, akkor az úr eltörli.
De akkor viszont az úr tudja nagyon jól, hogy milyen kötelezettsége van irántad, hogy elkötelezte magát számodra, hogy megbocsátja a bűneidet és visszafogad tégedet.
Tehát akkor viszont esélyed van a győzelemre.
De ha nem bánod meg a bűneidet, nem térsz meg a bűneidből és nem viszed oda az úrhoz, akkor a sátán úgyis oda viszi, úgyhogy értelmes ember inkább oda viszi a bűneit és megbánja, és kér az Istentől bumbocsánatot, és nem akarja, hogy az ellenség okkal múszerolja őt állandóan Istennél.
Mert ha nem adunk okot, akkor is állandóan szidalmaz és rágalmaz.
Ha okot adunk, akkor a rágalmazása is a szidalma sajnatos módon megül.
És ennek súlyos szellemi, morális, anyagi, egyéb következményei vannak a közösségeknek, embereknek az életére is.
Tehát az jegyez meg, hogy mindig az ellenség nemcsak kitalációt mond, hanem elsősorban olyan bűnöket visz az Isten elé, amit elkövetett az ember, ez az egyik csoport, a másik, hogy olyan bűnöket visz oda az Istenhez az ellenségünk, amelyeket már Isten megbocsátott.
Az utóbbit meg tudjuk nyerni.
Az előzőnél mondtam, hogy meg tudjuk változtatni a helyzetünket, hogyha, ahogy mondja János Apostol, ha megbánjuk a bűneinket és megvalljuk Istennek a bűneinket, akkor az úr megbocsát, és ilyen módon a rágalmazása, szidalmazása oka fogyottá válik.
Tehát értsétek meg, hogy van Isten és van ördög.
És az ördög figyeli az embereket, különösen azokat figyelteti a szolgáival, démonokkal, akik elfogadták Jézus Krisztust, föl vannak írva az életnek a könyvében, és ezekkel az emberekkel kapcsolatosan a célja folyamatosan az, hogy ellehetetlenítse őket, lehetetlenítse őket abban, hogy betöltsék a feladatukat.
A másik célja, hogy megfosza őket az örök élettől, az üdvözségtől, és visszataszítsa őket abban az állapotban, amiben megtérés előtt voltak, vagy abban a helyzetben, állapot és helyzet is ez, mert abban a helyzetben ő, neki, az uralma alatt álltunk mindannyian, amíg a názati Jézus Krisztust nem fogadtuk el, megváltunknak és szabadítunknak.
Mai hangoskönyv rovatunkban folytatom Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend játszmák nélkül című könyvét Ha te ezt teszed, én ezt érzem.
Ez a fejezett címe, melyben a szerzőpáros azt tanácsolja, hogy amikor valaki megbánt, fájdalmat okoz, tehát valami miatt konfrontálnunk kell, ne a véleményünket osszuk meg, hanem az érzéseinket.
A konfrontáció akkor a leghatékonyabb, ha tudatjuk partnerünkkel, hogy megnyilvánulásai vagy tettei milyen hatással vannak ránk.
Ha te ezt teszed, én ezt érzem.
Más szóval tudtára adjuk, milyen érzéseket vált ki belőlünk az, ahogyan viselkedik.
Érzelmeink feltárása, azaz sebezhetőségünk vállalása partnerünket arra készíteti, hogy a vita megnyerése helyett számára is a probléma megoldása és a kapcsolat megőrzése legyen a legfontosabb.
Amikor az érzéseinkről beszélünk, saját belső valóságunkat osztjuk meg, amellyel partnerünk nem feltétlenül van tisztában.
Ez a megközelítés szöges ellentéte a vádló és támadó magatartásnak, amikor az egyik fél a másik valamennyi hibáját és ballépését felemlegeti.
Nem sokan képesek nyitott füllel végighallgatni, ha vádak egész özönét zúdítják rájuk.
Ellenkezőleg a legtöbben ilyenkor minden erejükkel azon vannak, hogy valamiképpen megvédjék magukat az önvád, a bűntudat és a kárhoztatás áradatával szemben.
Tartsuk szem előtt a következő javaslatokat, miközben feltárjuk érzéseinket a konfrontáció során.
Az első ilyen javaslat, hogy érzést mondjunk, ne véleményt.
Arról beszéljünk, hogy mit érzünk, és ne arról, hogy mit gondolunk.
Ez nehéz feladat, mert hajlamosak vagyunk az úgy érzem kifejezést használni, majd érzés helyett véleményt közölni.
Például, amikor megcáfolod a szavaimat, úgy érzem, jobb, ha nem is folytatom.
Helyesebb lenne azt mondani, amikor megcáfolod a szavaimat, azt bántónak érzem, mintha eltávolítana tőled.
A következő ilyen javaslat, hogy nevezzük nevén az érzéseinket.
Nem mindig vagyunk tisztában az érzéseinkkel, fontos, hogy megtanuljuk felismerni őket, és különbséget tudjunk tenni megbántottság, szomorúság, harag, csalódás, félelem és szorongás között.
A haragos érzéseket például sokan összetéveztik a megbántottság érzésével, így próbálják elnyomni saját agresszív ényüket.
Mások inkább áldozatnak tekintik magukat, minthogy haragjuk kifejezésével sebezhetővé váljanak.
Barátaink olykor jobban tudják, mikor vagyunk megbántottak, és mikor haragosak, mint mi magunk.
Kérjünk tőlük segítséget, hogy felismerjük valódi érzelmeinket.
Egy másik tanács, hogy maradjunk saját tapasztalatainknál.
Hasonlóképpen inkább saját tapasztalatainkról beszéljünk, és ne arról, hogy véleményünk szerint milyen, vagy mit tesz a másik fél.
Könnyen abba a hibába esünk, hogy tapasztalataink helyett a másik személyére koncentrálunk, mintha vádolnánk valamivel.
A szerepjáték ebben is segíthet.
Nem mondjuk például, hogy amikor megcáfolod a szavaimat, úgy érzem, nem törődsz velem, hanem mondjuk inkább azt, amikor megcáfolod a szavaimat, magányosnak és elutasítottnak érzem magam.
Egy másik javaslat, hogy kerüljük a miattad érzem úgyhogy kifejezést.
Bár partnerünk erősen befolyásolhatja az érzéseinket, ne állítsuk azt, hogy miatta vannak rossz érzéseink.
Az érzéseink a mi reakcióink.
Ne tegyünk úgy, mintha a másik félnek hatalma lenne felettünk, és ő irányítaná, hogy mit érezzünk.
Ha kerüljük az ebbféle vádaskodó kijelentéseket, elejét vehetjük az ilyen visszavágásnak.
Méghogy miattam vagy csalódott, nem én mondom meg, hogy mikor mit érez.
Az érzéseinket kiválto okok tisztázásával számos probléma megoldódik.
Ahelyett, hogy azt mondanánk, csalódást okozol nekem, fogalmazunk inkább így, amikor késve érkezzel csalódott vagyok, úgy érzem nem vagyok fontos a számodra.
Egy másik fontos tanács, hogy vállaljunk felelőséget az érzéseinkért.
Érzéseinkért nekünk kell felelőséget vállalnunk, ezért fontos, hogy belássuk, hogy egy adott helyzetben túlságosan érzékenyen viselkedtünk.
Ne feledjük, nem az a cél, hogy a másik felet hibáztassuk, hanem az, hogy betekintést nyújtsunk belső világunkba, hogy jobban megértse, mi zajlik bennünk.
Például így.
Tudom, hogy néha túl könnyen megbántódom, és ez nem a te hibád.
Tegnap este azonban, amikor gúnytűztél belőlem mások előtt a rúhám miatt, igazán rosszul és megszégyenülten éreztem magam.
És egy utolsó tanács, fogalmazzunk a lehető legkonkrétabban.
Részletesen írjuk körül a probléma tárgyát, képező magatartást vagy hozzáállást, hogy a másik pontosan értse, miről beszélünk.
Adjuk tudtára, hogy mit tett vagy mondott, és milyen hangnemet használt, hogy pontosan képet kapjon a helyzetről.
Például így.
Nagyon rosszul esett, amikor tegnap este a vacsora asztalnál kigúnyoltál a súlyom miatt.
Ha te azt teszed, én ezt érzem, mint a nem csupán a konfrontáció esetén teszi hatékonyabbá a kommunikációt.
Engedjünk betekintést az érzéseinkbe, amennyire csak biztonságosnak érezzük.
Kedves hallgatók, folytatódik a Hit Live, benne pedig az Igeidő, amely az egyik legkedveltebb részünk ebben a műsorban.
Ez alkalommal Uzonyi Márta van itt vendégként a stúdióban.
Szervusz Márti!
Szervusz Erika!
Köszöntöm a kedves hallgatókat is!
Egy alkalommal beszélgettünk már veled Isten hűségéről, és most Isten gondviselését választottuk témaként, ami egy fontos tulajdonsága Istennek.
Nézzük is, hogy hol található a Bibliában erre vonatkozó kijelentés, hogy Istent gondviselő.
Igen, hát igazából az egész Biblián ez vonul végig, hogy az ószövetségben Isten kijelentette magát, először talán ugye Ábrahamnak, és utána az ő népének, és természetesen az új szövetségben pedig egy új kijelentés az, hogy a nemzetekbelieknek is, tehát nekünk is, atyánk lehet a Teremtő, az Örökkévaló Isten.
Tehát legelőször talán Ábraham az, aki ezt így megfogalmazta, amikor ugye egy hatalmas próbába került Ábraham, megpróbálta őt Isten, hogy a fiát áldozza föl, és akkor Izsákkal együtt mentek, és a fia akkor az Izsák megkérdezi, mert hát nem értette, hogy most itt, hogy lesz ebből áldozat, hogyha nincsen áldozni való bárány.
És erre egy fantasztikus választ adott Ábraham, tehát nem azt mondta, hogy hát fiam, és akkor elkezdtem magyarázni, hogy most Isten ezt kérte tőlem, és majd azért valami lesz, hanem azt mondta erre, hogy Isten fogja kiszemelni az áldozatra való magának a bárányt.
Holott nem is volt ott egyetlen, egy bárány sem.
Egy bárány sem volt.
Tehát ezzel ő egy nagyon igaz, és nagyon hitbeli dolgot mondott Ábraham, és végül is, ugye, amikor azért már kész volt valóban föláldozni Izsákot, ugye ismerjük a történetet, hogy az angyal akkor közbeszólt, hogy ne nyújtsd ki kezedet a gyerekre, és ne bánsd őt, és akkor olvassuk, hogy hátra tekintett Ábraham, és a bozótban meglátott egy kost.
És ez volt az a szituáció, az az esemény, amikor Ábraham megfogalmazta azt, elnevezte azt akkor Istent egy olyan névvel, hogy ő a Jehova íre, ami azt jelenti, hogy az örökkévaló lát.
A Károlyi Fordításban ugye azt olvassuk,
hogy az Úr hegyén volt viselés,
de talán egy kicsit szerencsésebb,
és nagyon jól megfér ez a kettő azért egymás mellett,
hogy az örökkévaló lát,
az örökkévaló hegyén fog ő megjelenni,
és be benne van az, hogy az Úr ellát,
az Úr valamit biztosít,
tehát magyarul tényleg úgy tudnánk leginkább ezt talán visszaadni,
hogy az Úr figyel, lát,
és megadja azt, ami abban a helyzetben szükséges,
tehát valóban gondvisel ő.
Lehet ezt úgyis értelmezni, hogy Isten szemmel tartja?
Nagyon jó, szemmel tartja, de ugye így is van, hogy ő majd kiszemeli az áldozatra való várányt.
Tehát a figyelemmel mindenképpen kapcsolatban van, tehát szemmel tartja, mint ahogy egy jó szülő, szemmel tartja a gyermekeit, ha nincs is közvetlenül ott, de vagy a fülével, vagy a szemével, de figyeli, és rajta van a szeme.
Ez nagyon-nagyon érdekes, amit említettél, és hogyha még egy picit Ábrahámról beszélünk, hiszen azért az ő élete, hogy a hitatjának mondja a Biblia, és egy nagy példa a hitben, nekünk az ő személye, hogy azért mi előzte meg azt, hogy ő eljutott a Mória hegyére, és elvitte Izsákot.
Ugye ő milyen nagy, hosszú idő után nyerte meg Izsákot, hogy ugye ott is már az Isten igéletének a beteljesedését látjuk ebben.
Igen, igen, hát nem véletlen, hogy mi azt szoktuk mondani, hogy Ábrahám a hitnek az atya, az, hogy ő így elhitte azt, amit Istenneki mondott, a természetes körülmények ellenére, mert hát ezt ismerjük, hogy hány éves volt, tehát már abszolút nem lehetett volna gyerekük, és ez volt az első, hogy ő ezt tökéletesen elhitte, meglett.
Utána pedig ezt, amit végre megkapott, ezt pedig utána Istennek föláldozni, de hát tudjuk persze, hogy Istennek nem ez volt az akarata, hogy elvegye azt, amivel végül meg...
De ezt ő nem tudhatta.
De ő ezt előre valóban nem tudhatta.
Úgyhogy ez egy olyan fantasztikus, hogy az ember beleborzom tényleg, hogyha ezt így végig elolvassa, és persze az van bennünk, hogy hát ilyen hitet szeretnénk mi is, Istenem.
Hála Istennek, hogy ez egy rendkívüli próba volt az Ábrahám esetében, mellesleg egy előképe volt a Jézus Krisztus feláldozásának, vagy engesztelő áldozatának ez, amikor ugye ott nem szólt senki közben, hogy ne.
Tehát amikor az atya, az egyszülött fiát, a legdrágábbat, akiről ő azt mondta, hogy ebben gyönyörködöm, és valóban neki ő volt a legdrágább, és azt végig kellett néznie, és megtette azt, hogy mindannyiunkért ő halt meg mindannyiunknak a bűneit, és valóban ez a leghatalmasabb gondviselés, hogy Jézus Krisztusban, ha aztán ezt az áldozatot elfogadja, minden gondjára meg lesz a válasz.
Ez a gond lehet a bűnnek a terhe,
ez lehet anyagi természetű gond,
egzisztenciális,
ez lehet betegség,
tehát bármi, minden,
ami az emberi sorsot érhet itt a Földön,
azt Jézus Krisztusban
már mi nem kell,
hogy gondként magunkon viseljük,
ezért is mondta azt Jézus Krisztus,
meg aztán az apostolok is,
hogy arra nagyon vigyáznunk kell,
hogy ne legyünk gondterheltek,
minden gondunkat rá tudjuk vetni,
mert neki gondja van ránk.
Tehát ő ezt kijelentette nekünk is az új szövetségben.
Ó szövetségben ugye különös gondja volt az izrál népére, Istennek, meg mert ugye úgy említi, első szülött fiam.
És akkor írja is ugye egy nagyon szép helyen, hogy sas szárnyakon hordozza őket, tehát ez azt jelenti, hogy figyeli őket.
Még ugye a pusztai vándorlás előtt is, már Egyiptomban azt mondja, hogy láttam az ő nyomorusságukat, láttam azt a helyzetet, figyeltem őket, hogy mibe vannak, és a megfelelő időben szabadítót küldött.
És utána a 40 éves vándorlás során is, hogy azt mondja itt pont, hogy 40 évig hordoztalak, tehát hogy emlékezzél meg arról az útról, mert nem kopott le rólad a ruha, a saru, a cipő a lábadról nem dagadt be, tehát ott az is egy nagy próba volt igazából izrál népének, mert Isten mondta, hogy megpróbálja őket, hogy mi van a szívükben.
Ez hol van ez az igel, amiről most beszéltünk?
Ez az 5 Mózes 8.
8-ban van, ugye a második verszakban írja, hogy emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened, immár 40 esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben, vajon megtartod-e az Úr parancsolatait, vagy nem.
És megsanyargatott téged, és megéheztetett, azután pedig enned adta a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja neked, hogy az ember nem csak kenyérel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik, és akkor a te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott, immár 40 esztendőtől fogva.
Hát nagyon szép ez a rész,
és nagyon-nagyon fantasztikus igazából ez,
és kerülhetünk mi is ilyen próbákba,
és ezek azért vannak leírva,
hogy erről tényleg mi is megemlékezzünk,
és hogyha Isten megállt,
például ez is ebben a fejezetben van,
hogyha pedig Isten megállt bennünket,
és házaink lesznek, kertjeink, autóink,
szép ruháink, stb.,
azt mondod, hogy el ne felejtkezzünk róla,
hanem emlékezzünk meg,
hogy ez tőle van, ő a gondviselőnk,
úgyhogy nagyszerű.
Én nagyon örülök, hogy van gondviselőnk.
Nagyon-nagyon jó képek ezek, hogyha a gondviselőnk gondviseléséről való beszélgetést Uzani Mártával egy zene után.
A stúdióban továbbra is itt van velem Uzani Márta Lelkész, akivel arról beszélgettünk eddig, hogy mit jelent Isten gondviselése, és hogy a gondviselésben benne van az a szó, hogy gond.
Mit mond erről az ige?
Lehet így a jelentését a szórank vizsgálni, és hát igazából a gond az, ezt mindenki, minden ember megtapasztalja, hogy itt az emberi sorsnak a vele járója.
gondjaink.
Ez lehet egy zavaró körülmény, amely nehézséget okoz nekünk,
nem tudjuk, hogy oldjuk meg ezt, de lehet egy olyan állapot,
amelyre állandóan fókuszál az ember, és rá tapad a tekintete,
és akkor ez csak mélyül, egyre mélyül ez a gond,
nem látja az ember a kimenekedési útirányt, hogy fog ez megoldódni,
emiatt elkezd szorongani, elkezd aggódni, és ez egy nagy teherként
nehezethet egy személyre, nehezethet egy egész családra,
hát és nagyobb közösségekre is.
Tehát nem véletlen az, hogy ezektől a gondoktól már az Ó-szövetségben is ugye kijelentette magát Isten, hogy ne félj, mert én veled vagyok, és nekem figyelek rád, nekem gondom van rád.
Ugye ez például pont, amit az előbb fölolvastunk, de az Ó-szövetségben ez csak megerősíti Jézus Krisztusa a hegyi beszédben például, meg mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk a felől, hogy mi beöltözünk, mit eszünk, mert ha neki a madarakra, a növényekre, a liliomokra gondja van, akkor mennyivel inkább van gondja ránk.
És az emberi természethez ez meg nagyon hozzátartozik, hogyha látja, hogy szükség van, akkor könnyen elkezd aggodalmaskodni.
De ettől bennünket nagyon óv.
És ez egy nagyon jó dolog, hogy az aggódás az nagyon meg tudja terhelni az embert, és az a jó, hogy minden gondunkat ezt Pál Apostól is, Péter Apostól is az ő igényében megerősíti, és mondja, ugye Péter levelében, illetve Péter Apostól igen levelében olvashatjuk, hogy minden gondunkat őre elvessük, mert neki gondja van ránk.
És ezt nekünk komolyan kellene venni.
Pál Apostól a Filippi beliekhez írt levélben pedig mondja, hogy semmifelől ne aggódjatok.
Azért ezt nem könnyű a hétköznapokban megtenni.
Nem könnyű, de nekünk mégis az a dolgunk, hogy elhiggyük azokat az egyszerű mondatokat, mert azokban hatalmas igazság van, és magunkat pedig nagyon sok nehézségtől tudjuk ez által megkímélni, tehát Isten nagyon jól tudja, minden szavának van értelme, van jelentősége a mi számunkra, tehát ezt így kell fogadni tényleg egy szelítséggel, hogy ez a mi életünk és a mi sorsunkról szól.
És hogyha már itt vagy, ja, és még egy gyorsan,
még azt így megemlíteném, hogy Jézus ugye nem csak a hegyi
beszédben, tehát a szolgálatának a kezdetén, hanem a végén pedig,
amikor beszél arról, hogy az utolsó időkben milyen
események lesznek és mire kell nekünk figyelni,
ott határozottan mondja azt, hogy nagyon figyeljünk és vigyázzunk
arra, hogy dobzódásoktól, részegségektől és az élet gondjaitól
meg ne nehezezjen a szívünk.
Na most feltételezzük azt,
hogy keresztényeknél már nincs ez a dobzódás meg részegség,
de ami a keresztényeket és bennünket ebben az időben nagyon is tud
fenyegetni, az az életnek a gondjai, amelyek megölik az igét,
és erről egyébként ugye már a magvető példázatában is beszél,
hogy a gondok azok olyanok, mint a tövisek, amelyek felnőnek
és elnyomják azt a kis palántát, az igét, ami tehát hiába,
ha hallgatjuk is az igét, vagy olvassuk is az igét,
de ezek a gondok ott vannak, akkor nem tudunk gyümölcsöket teremni,
holott Istennek ez az akarata, hogy gyümölcsöt teremjünk.
És bocsánat, csak visszatérve.
A gond szóra én is elkezdtem ezen gondolkodni, hogy milyen érzekes ez a magyar nyelv, hogy ott van az, hogy hát például gondol valamire, tehát benne van a gond szó, és akkor azon gondolkoztam, hogy valószínű azért, hogy amire figyel az ember, arról fog, az lesz a számára egy gond esetleg.
Na most, ha jó dolgokra figyel, akkor gondolkozik ugyan, de az nem lesz gond a számára, hanem arról elmélkedik, vagy azt tartja szem előtt.
És aztán még egy szó, ami ugye eszembe jutott, hogy gondoz, hogy a gondozásban is benn van az, hogy gondot viselek, vagyis szemmel tartom, figyelek rá, és amire szükség.
Egy növényeknek a gondozása, állatoknak a gondozása, és akkor már esetleg ott vagyunk a jó pásztornál is, hogy van ugye a béres, aki elfut, mert neki nincsen gondja, nem gondozza az állatokat, vagy a nyájat, és van a jó pásztor, aki pedig gondozza, és füveslegelőkre viszi őket, csendes vizekhez terelgeti őket.
Úgyhogy ilyen a jó pásztorunk.
És gyakorlati életben, tehát a hétköznapokban hogyan tudjuk a figyelmünket levenni ezekről?
Mert említetted, és valóban így van, hogy az ige, az az abszolút tekintély az életünk fölött, tehát teljesen mindegy, hogy mit érzünk, mit gondolunk.
Isten igényen mond bizonyos helyzetekre dolgokat.
Hogyha valaki nehézségben van, akkor hogyan tudja, mit tudnál neki tanácsolni, levenni a figyelmét azokról a dolgokról?
Igen, igen, igen.
Hát először is, ha tapasztalunk, tényleg ott állunk egy nehézségben, hogy itt most mi csináljunk, akkor ez nem azt jelenti, hogy én akkor figyelmen kívül hagyom ezt teljesen.
Nem ezt jelenti, hanem ezt elmondom például az úrnak.
Leborulok elé, és elmondom, hogy Istenem, ez most egy olyan, hogy én ezt nem tudom megoldani.
Segíts, te megígérted, és akkor hivatkozni arra, és kifejezni azt, hogy én az úrban bízom, én komolyan veszem az ő igéreteit, és erre én rá akarok támaszkodni, az ő beszéde mellé állok, és ebből nem engedek.
És akkor már egy olyan helyzetbe kerültem, hogy ezt a terhet tényleg átgördítettem, és utána hinnem kell, és figyelnem kell, hogy milyen új dolgok jöhetnek, milyen gondolatok, tehát ez jöhet igéből, jöhet egy más ember tanácsából.
Ha anyagi természetű, ez a gond, akkor én számtalanszor megtapasztaltam, vagy tapasztaltuk, mint család is az életünkben, hogy igen, használ az úr embereket, akiken keresztül meg tud áldani, és egy ilyen anyagi nehéz helyzetben pont annyival, amennyire szükség van, egy testvéren keresztül esetleg megáld az úr.
Szóval várakozni kell, figyelni kell, és ettől igazából nagyon
izgalmas a keresztény élet, hogy nem az én két kezemben bízom,
és én korlátolt vagyok, én korlátozott,
a körülményeim is korlátozottak, de Istennél minden lehetséges,
és mikor kijönti az ember a szívét ő előtte, elmondja,
hogy mire van szükségem, és én most kész,
én nem tudok itt mit csinálni, taníts, agybölcsességet,
és ugye erre rengeteg jó példa van.
Én azt szeretem, hogy a Bibliában egy csomó olyan ószövetségben is olyan helyzetek vannak, amikor kilátástalan helyzet volt.
Például ugye ott volt Illés, Elizeus, ők mind olyan szükségekkel találkoztak, hát maga ugye Illés került olyan helyzetbe, hogy éjség, és hát ki gondolta volna, hogy egy hollón keresztül is lehet valakit ellárni és ráplálni.
Nekünk ezt már így könnyű olvasni a Bibliában, mert már látjuk a végigfejletet.
De azért, akik abban az adott helyzetben voltak, biztos nem jutott Illésnek eszébe, hogy egy hollón keresztül fog Isten segíteni.
Hány éjség volt a Bibliában, és ezek mind le vannak írva.
És bizonyára azért vannak leírva, mert az ilyen kilátástalan helyzetekben Isten, hát Samáriában éjség.
És ugye senki nem gondolta arra, csak Isten ember Elizeus, hogy ott mi fog történni.
És aki cinikus volt, az ugye nem került ebbe az áldásba, de a többieknél pedig másnap ugye egy hatalmas fordulat jött a Samária beliek életébe, és lehetne ezt sorolni, hát nagyon-nagyon reális, és nagyszerű a Biblia is, onnan annyira jó példákat lehet venni.
Tehát mindenképpen azt tanácsolom, hogy Isten igéjét meg kell ragadni, és Isten szaván kell fogni, és nem érdekel, hogy mit érzek, milyenek a körülményeim, mert ez a hit igazából.
Igen, nem az érzéseimre figyelek, hanem komolyan beszem, és elhiszem Istennek arra a helyzetre való üzenetét és ígéretét.
Innen fogjuk folytatni hamarosan egy dal után Uzani Mártával, Isten gondviseléséről beszélgetünk, maradjatok velünk.
Az igeidőben vendégem Uzani Márta Lelkész, akivel Isten gondviseléséről beszélgettünk eddig, és az imént arról esett szó, hogy Isten észségek közepette is eltartotta az ön népét, és gondoskodott róluk, de mit jelent még a gondviselés?
Igen, mint ahogy ugye hivatalos papírokon is sokszor, illetve pont az iskolákban most van az iskola kezdését, azt szerepel, és ki kell tölteni a tanároknak a naplót, és ott van, hogy gondviselő neve.
Nem az van, hogy apja, anyja, hanem a gondviselő.
Igen, igen, igen.
Na most, ahogy a szülői feladathoz nem pusztán az tartozik, hogy étel legyen az asztalon, és ruhája legyen a gyereknek, bár már ez is egy.
A napság módra nem kis feladat.
Igen, ez is egy nagyon fontos
dolog, ha valaki így gondot visel a családjáról,
de az atyasságban és az atyai és fiú viszonyba beletartozik
nagyon sok minden még, és ugyanígy az Istennel való,
tehát az Isten gondviselése velünk szemben,
az is nem pusztán az anyagi szükségek betöltését jelenti,
hanem hát sok minden más is ide
tartozhat, például az, hogy szemmel tart valakit,
megfenyít valakit, tanácsol valakit, tehát mind az,
ami a pedagógusi vagy a szüléli feladat körbe beletartozik,
azt nekünk is Istentől el kell, hogy fogadjuk.
Tehát ez sokszor kiigazítást is jelenthet, tehát erre pedig nagyon nyitottnak kell lenni.
Ez azt jelenti, hogy Isten, most nem jut eszembe más kifejezést, hogy Isten pályán tart bennünket, tehát hogy van egy hitpályája, amire elhívott bennünket, hogy azt befussuk, és minden módon, mindent megtesz azért, hogy mi azt a pályát, amit ő eltervezett, azt végig tudjuk menni.
Pontosan így van, hogy ő arra figyel, ő azt szeretné, hogy ezt a pályát sikeresen fussuk be, és akkor bevezet olyan szituációkba, olyan helyzetekbe esetleg, ami lehet, hogy pillanatnyilag nem tűnék valami jónak, de akik az Urat szeretik, és bíznak benne, azoknak tényleg minden a javukra van.
Tehát Isten ami javunkra akarja ezeket, hogy tanít bennünket.
És hogyan kapcsolódik össze az Isten gondviseléséhez az Isten félelem vagy az alázat?
Tehát ez összefügg egyáltalán a kettő egymással?
Hát nyilvánvalóan, most csak természetes példaként, hogyha egy szülő is azt látja, hogy a gyereke engedelmes, és nem egy abszolút lázadó valaki, hát szívesebben vesz neki ezt, szívesebben megy el vele sétálni, vagy fagyizni, ugye?
Tehát ugyanígy, azért, ha megfigyeljük, Ábrahamnál is megelőzte az áldozatot azt, hogy ő tökéletesen elhitte, hogy Isten mit kért tőle, és mit ígért neki.
És ő ennek engedelmeskedve tette meg azt, amit tett.
Úgyhogy nagyon fontos az, hogyha mi tényleg szeretnénk azt, hogy Isten minden területen gondunkat viselje, akkor Istenfélő módon kell élnünk, tehát elfogadni, hogy ő a mi atyánk, és mi a gyermekei vagyunk, ugye?
Azt mondja az ige is, hogy ha olyanok nem leszünk, mint a gyermekek, nem mehetünk be Isten országába.
Egy gyermeknél pedig, hát ha ismerjük a gyerekeket, azok azért feltétlenül van, hogy fogalmuk nincs, hogy most merre megyünk, de fogja az apjának a kezét.
És nem kérdőjelezi meg a jó szándékát.
Igen, hát nyilván feltételezve egy normális családot, de arról beszélünk.
Úgyhogy egy engedelmesség, az feltétlenül hozzátartozik.
De mikor valaki,
ugye Isten először nekünk szeretetet adott, megteremtett,
ellátott, tehát nem azzal kezdte, hogy légy engedelmes,
és akkor majd kapsz enni, vagy akkor felhozom a napomat rád,
mert ugye azt is nagyon jól tudjuk, hogy jókra és gonoszokra egyaránt
felhozza az ön napját, tehát, mint lehetőséget minden ember
számára, még a gonosz emberek számára is ott van a lehetőség,
hogy éljenek Istennek a jóságával, mert az, hogy élünk,
már az egy hatalmas érték, az, hogy van süt a nap,
és van föld, amit megművelhetünk akár,
az is Istennek termőidőket ad, ez is Istennek a jósága.
És, de utána azért Isten várja azt, hogy rá tudjunk erre csodálkozni, és meg tudjuk ezt köszönni, és rádöbbennünk arra, hogy ez nem tőlünk van.
És akkor kifejezzük Istenünk a teremtőnk felé azt, ami őt megilleti, a hálát, a köszönetet, a tiszteletet, a dicsőítést, a felmagasztalást, és így Isten nagyon-nagyon gondunkat fogja viselni, és látja a szívünket, és azonban ugye azt mondja, hogyha az ő tulajdonfiát, fiának nem kedvezett, hanem őt mindannyiunkat odaadta, hogy ne ajándékozna vele együtt mi nekünk.
Tehát itt a mi viszonyulásunkon is sok múlik.
Nagyon élvezetes Márti veled a beszélgetés Isten hűségéről, gondviseléséről.
Egy zene után mindjárt jövünk vissza, és folytatjuk a beszélgetést.
Kedves hallgatók, továbbra is itt a
Hit Live-on az igeidőben Uzani Mártával Isten gondviseléséről
beszélgetünk, és szó esett már arról, hogy Isten milyen módokon
terelget bennünket az ő útján, illetve beszéltünk arról,
hogy hogyan gondoskodik rólunk az élet különböző területein,
de mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik adott esetben nem
hisznek az úrban, nem keresztények, és mégis mondjuk jót tesznek
a környezetükkel.
Nem egy humánus viselkedése gondolok csupán, hanem mondjuk azokra az emberekre, akik jó indulatok, jó szándékok, a keresztények, vagy akár a zsidók felé.
Ő hozzájuk, hogyan visszanyúl Isten?
Hát ugye most rögtön lehetne ezt a mondatot mondani, ami az Isten igéjében van, hogy ezt már Ábrahamnak megígérte, hogy aki téged áld, megáldom azt.
Úgyhogy és a Ószövetségben is találunk erre nyilván jó példákat, és tehát aki Isten népét és az ő választottait, vagy jelen esetben mi esetünkben Isten népét, az egyházat is például támogatja, azt biztos, hogy Isten arra figyel, és igen, meg akarja őt valamilyen módon áldani.
Tehát Isten ezt nagyon értékeli.
Van a Bibliában példa arra, hogy olyan emberek, akik nem zsidók voltak, akár az Ószövetségben, akár az Újszövetségben, és Isten mégis valamilyen módon, különleges módon bánt velük azért, mert mondjuk jót tettek a választott néppel?
Hát most rögtön ugye nekem inkább az Újszövetségből jutnak eszembe példák.
Ugye ott volt Cornelius, aki az első olyan ember volt, aki nem volt zsidószármazású, és mégis ugyanazok az ígéretek beteljesedtek az ő életében.
Tehát, amin ugye nagyon csodálkozott akkor ott Péter, hogy ő is meg tudott térni, megkeresztelkedett, és a Szentlélekkel betölte kezet.
Tehát ez újdonság volt, és ő volt az első ilyen ember, és valószínűl nem véletlő.
Biztos nagyon sok olyan ember volt, akivel ez megtörténhetett volna, de a Corneliusról ugye azt olvastuk, hogy egy százados volt az úgynevezett itáliai seregből, tehát ráadásul az elnyomó birodalomnak volt a kiszolgálója, de mégis azt olvassuk róla, hogy sok alamizsnát adott.
Tehát támogatta akkor azt a népet, ahol ő ugye volt, támogatta őket, és egy szelíd, istenfélő ember volt.
Tehát ő azért a zsidók, Ábrahám Izsák és Jákob Istenét ő tisztelte, és imádta, és istenfélő módon élt.
Úgyhogy nem véletlen, hogy őt választotta ki Isten arra, és ő hozzá küldte el az angyalt, hogy hívassa magához Pétert.
A másik ilyen jó példa Jézus idejében volt ugye a százados,
aki szintén ugye római volt, és a szolgája megbetegedett nagyon,
halálos betegséget kapott, és akkor ugye küldte a főembereket,
vagy a valási vezetőket ott küldte Jézushoz, hogy kérjék meg őt,
és ugye ők azt mondták akkor Jézusnak, így próbálták meggyőzni Jézust,
hogy méltó, hogy megtedd neki, mert szerette,
szereti a nemzetünket, tehát Izrált, szerette a nemzetünket,
és a sinagógát is ő építette.
Tehát anyagilag is kifejezte a támogatását, segítette őket, úgyhogy ez mindenképpen, hogyha valaki nem is tartozik akár az egyházhoz, vagy nem zsidó ember, de támogatja Istennek az ügyeit, így például támogatja a zsidóságot, támogatja Izrál népét, és támogatja a hívő keresztényeket, és ezt az ügyet, az biztos, hogy Isten egy különleges módon meg fogja áldani.
Hát azt gondolom, hogy ez egy nagyon remek ígéret ezeknek a személyeknek, de nyilván kívánjuk őszintén ezeknek az embereknek is, hogy megismerjék az urat, és tudjanak az úr mellett dönteni, de nem kizárt, hogy ez ad, ez nyit nekik egy lehetőséget talán arra, hogy meg tudjanak térni.
Így van, abszolút, abszolút, és hát erről azért nagyon sok példát lehetett hallani, hogy ugye a második világháborúban, akik zsidókat támogattak, bújtatták őket, satöbbi.
Olyan is volt természetesen, akik ugyanazt a sorsot kapták, de ők biztos, hogy egy különleges, ők az öröki valóságban fognak egy különleges helyet elfoglalni, mert hát ez egy mártésság, igen, de igen, Isten e számon tartja egész biztos, mint jó cselekedetet.
Márti, nagyon szépen köszönöm, hogy a vendégünk voltál itt az igeidőben.
Uzani Mártával beszélgettem Isten gondviseléséről.
Én is nagyon szépen köszönöm.
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.