Subscribe
Share
Share
Embed
Hitéleti válogatás minden hétköznap 6:00-tól.
Az adások tartalma:
- Megvallás Németh Sándorral
- Bibliaolvasás
- Németh Sándor napi üzenete
- Hangoskönyv részlet karizmatikus klasszikusokból
- Best of Hit Rádió, hitéleti beszélgetések
Kezdődik a Happy Day!
A Hit Rádió napi hit életi válogatása.
Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.
Happy Day!
Hitvallás, megvallás.
Mondjuk ki közösen Isten igényt most a Hit Rádióba.
Mondjátok, hogy hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van.
Mert a szent szellem eljött rám, és a szent szellem az, aki engemet képesítesz az új szövetségnek a szolgálatára.
Mert a szellem szolgálata az új szövetség szolgálata.
És hiszem, hogy ez sokkal dicsőségesebb, mint a halálnak a szolgálata.
Ámen!
Olvasd velünk a Bibliát ma is!
Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.
Esdrás könyve, hetedik rész.
Ezek után Ártaxaszt a Perzsa királyuralkodásának idejében Babilóniából feljött Jeruzsálembe az írás tudó Esdrás, akinek a származási vonala a következő.
Apja, Szerája volt, aki Azarya fia, aki Hilkiá fia, aki Sallúm fia, aki Czádóg fia, aki Achitúb fia, aki Amaryá fia, aki Azarya fia, aki Merájót fia, aki Zerachyá fia, aki Uzzi fia, aki Bukki fia, aki Abishua fia, aki Fineás fia, aki Eleázár fia, aki pedig Áronnak, a főpapnak a fia volt.
Esdrás, az írás tudó járatos volt Mózes törvényében, amelyet az örökkévaló, Izrál Istene adott.
Isten ének, az örökkévalónak a keze nyugodott rajta, ezért a király Esdrás minden kérését teljesítette.
Vele együtt sokan mások is feljöttek.
Papok, léviták, énekesek, kapúörök, templomszolgák.
Mindez Ártak-Sazta király uralkodásának hetedik évében történt.
Ugyanis Esdrás az általa vezetett csoportérén az első hónap első napján indult el Babilóniából, és az ötödik hónap első napján érkezett meg Jeruzsálembe, mivel Isten ének keze nyugodott rajta.
Teljes szívvel törekedett arra, hogy tanulmányozza az örökkévaló törvényét, engedelmesen kövesse, és megvalósítsa annak tanításait, és Izrál népét is tanítsa a törvény határozataira és rendelkezéseire.
Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Ártak-Sazta király adott Esdrásnak, aki pap és írás tudó volt, és jól ismerte az örökkévaló Izrálnek adott parancsait és rendelkezéseit.
Ártak-Sazta a királyok királya Esdrás papnak, aki a mennyisten ének törvényében jártas írás tudó.
Béke veletek!
Ezennel engedét adok rá, hogy aki birodalmanban Izrál népe, papjai vagy lévitái közül önként el akar költözni jelenlegi lakóhelyéről Jeruzsálembe, az szabadon veled mehet Esdrás.
A király hét tanácsosával egyetértésben kiküldtéged Esdrás, hogy menj el Judeába és Jeruzsálembe, és vizsgáld meg, hogyan követi az ott lakó nép istened törvényét, amely a kezedben van.
Kiküldünk téged, hogy vidd el az ezüstöt és az aranyat, amelyet a király és tanácsosai önként ajánlottak fel Izrál istenének, akinek lakóhelye Jeruzsálemben van.
Ezen felül vidd el mindazt az ezüstöt és aranyat is, amelyet a nép és a papok adományoztak szabad akaratukból Istenük Jeruzsálemi temploma számára.
Ezen a pénzen gondosan vásárolj borjakat, kosokat, bárányokat, és egyéb az étel és ital áldozatokhoz szükséges dolgokat.
Mindezeket pedig áldozt fel, és mutasd be Istened templomának oltárán Jeruzsálemben.
Ami ezüst és arany ezen felül megmarad, azzal úgy gazdálkodjatok, ahogyan Istenetek akarata szerint te és társaid jónak látjátok.
Azokat a templomi használatra szánt edényeket, amelyeket kaptál, vidd el, és add át Isten előtt Jeruzsálemben.
Ami pedig ezeken felül szükséges az Istened templomában való szolgálathoz, s amit módotban áll megszerezni, vedd meg a király kincstár terhére.
Én, Ártak Sasta király parancsolom az Eufrates-től nyugatra fekvő tartomány összes kincstárnokának, hogy amit csak Esdrás pap, a Mennyistenének törvényében jártas írás tudókértőletek, mindent adjatok meg neki, mégpedig pontosan és késedelem nélkül.
Ennek felső határa a következő.
Száz talentum ezüst, száz kor búza, száz batt bor, száz batt olivaolaj.
Sóból korlátozás nélkül adható, amennyi szükséges.
Amit a Mennyistene parancsolta templomi áldozatokkal kapcsolatban, azt pontosan és késedelem nélkül adjátok oda Esdrásnak, a Mennyistene templomának számára, hogy ez az Isten meg ne haragudjon a királyra, fiaira és országukra.
Tudjátok meg azt is, hogy azokra, akik Isten templomában szolgálnak, a papokra, lévitákra, énekesekre, kapuörökre, templomszolgákra és egyéb munkásokra senki sem vedhet ki adót, vámot vagy egyéb kötelezettséget.
Téged pedig Esdrás pap felhatalmazlak, hogy Istenednek bölcsessége szerint, amely a kezedben lévő törvényben van, válasz ki és állíts szolgálatba polgári és vallási bírákat.
Ők kitélkezzenek mindazok ügyeiben, akik ismerik és követik Istenettörvényét az Eufrates-től nyugatra fekvő tartományban.
Ti pedig tanítsátok azokat, akik nem ismerik Istenettörvényét.
Aki nem engedelmeskedik Istenettörvényének, vagy a királytörvényének, azt ehhez mérten pontosan és késedelem nélkül ítéljék halálbüntetésre, száműzetésre, vagyonelkobzásra vagy börtönbüntetésre, és az ítéletet hajtsák is végre.
Akkor Esdrás áldotta az örökkévalót.
Áldott legyen az örökkévaló, őseink istene, aki arra indította a király szívét, hogy adományaival ékesítse az örökkévaló templomát Jeruzsálemben, és aki irántan való hűséges szeretetét megmutatta a király és hatalmas tanácsosai és fejedelmei előtt.
Akkor én, Esdrás, felbátorodtam és megerősödtem, mert megértettem, hogy Istenem, az örökkévaló keze rajtam nyugszik, ezért családfőket gyűjtöttem össze Izrael népéből, hogy velem együtt jöjjenek fel Jeruzsálembe.
Esdrás könyve, 8.
rész Ezek azok a családfők és nemzetségi eredetük, akik ártak sextakirály uralkodása idején velem, Esdrással együtt jöttek fel Babilóniába Jeruzsálembe.
Fineás leszármazottjai közül Gérsóm, Itamar leszármazottjai közül Dániel, Dávid leszármazottjai közül Hattús, Sekanyá fia, Parós leszármazottjai közül Zekarjá és vele 150 férfi.
Pahatmoáb leszármazottjai közül Eljehóénáj, Zerakhjá fia és vele 200 férfi.
Zattú leszármazottjai közül Sekanyá, Jahaziel fia és vele 300 férfi.
Ádín leszármazottjai közül Ebed, Jonatán fia és vele 50 férfi.
Élám leszármazottjai közül Yesája, Atalja fia és vele 70 férfi.
Sefatjá leszármazottjai közül Zebadjá, Mikáél fia és vele 80 férfi.
Jóáb leszármazottjai közül Óbadjá, Jehiel fia és vele 218 férfi.
Bani leszármazottjai közül Selomit, Jószifjá fia és vele 160 férfi.
Bébaj leszármazottjai közül Zekarjá, Bébaj fia és vele 28 férfi.
Azgád leszármazottjai közül Jóhánán, Hakkátán fia és vele 110 férfi.
Adónikám legfiatalabb leszármazottjai közül Elifelet, Jehiel és Semajá és velük 60 férfi.
Bigvaj leszármazottjai közül Útaj és Zabbúd és velük 70 férfi.
Mindezeket összegyűjtöttem ott, ahol a csatorna az Ahavá folyóba torkollik, és három napig ott táboroztunk.
Átvizsgáltam a papokat és az egész népet, de lévi törzséből senki sem volt közöttük.
Ezért magamhoz hívtam Eliézer, Ariel, Semajá, Elnátán, Járib, Elnátán, Nátán, Zekarjá és Mesullám családfőket, továbbá Jójárib és Elnátán tanítókat.
Elküldtem őket Iddóhoz, aki vezető volt és Kászi fiában lakott.
Pontosan meghagytam a küldötteknek, hogy mit mondjanak Iddónak és a rokonainak, akik mind templomszolgák voltak.
Arra kértem a küldöttek által Iddót, hogy küldjön olyan férfiakat, akik majd segítenek az Isten temploma körüli szolgálatban.
Mivel Istenünk kezenyugodott rajtunk, el is küldték a következőket, akik csatlakoztak hozzánk.
Sérébia, aki bölcs és értelmes férfi volt, Makli családjából.
Makli lévi fia volt, lévi pedig izrael fia.
Sérébiával együtt jöttek a fiai és a rokonai is, összesen 18 férfi.
Hasabja és Jesája, Merari leszármazottjai, fiaikkal és rokonaikkal együtt, összesen 20 férfi.
És 220 férfi a templomszolgák közül, akiknek őseit még Dávid király és a vezetők állították szolgálatba, hogy segítsenek a lévitáknak.
Mindannyiuk nevét feljegyeztük.
Ezután kihirdettem, hogy együttes böjtött tartunk.
Ez még ott történt, az Ahavá folyó partján, a táborunkban.
Azért böjtöltünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára.
Ugyanis szégyelten volna a királytól kérni őrző-védő kíséretet, katonai lovas csapatot az útközben leselkedő ellenség miatt.
Hiszen mi magunk mondtuk a királynak, Istenünk kezenyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket, de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják.
Tehát böjtöltünk és imádkoztunk Istenünkhöz, ő pedig meghallgatta kérésünket.
Azután kiválasztottam tizenkét vezetőt a papok közül.
Sérébiát és hasabját, meg tíztársukat.
Leltárs szerint és gondosan kimérve átadtam nekik az Istenünk temploma számára adományozott kincseket.
Az ezüstöt, aranyat, templomi eszközöket, a király és tanácsosai meg főemberei adományait, valamint azokat, amelyek Izrael népének a Babilóniában élő része ajánlott fel.
Ezeket mértem meg és adtam át nekik.
650 aranytum ezüstöt, különböző ezüstedényeket, amelyek összesen száztelentum értékűek voltak, száztelentum aranyat, húsz aranyedényt, amelyek összesen százdárik értékűek voltak, és két gyönyörű bronzedényt, amelyek úgy ragyogtak, hogy szinte az aranyjal is felértek.
Majd ezt mondtam a tizenkét papnak.
Ti szentek vagytok, az örökkévaló választottai.
Ezek a kincsek is az örökkévalónak vannak szentelve, akár csak ti magatok, mert akik adományozták, az örökkévalónak, ősapáink istenének adták azokat szabad akaratukból.
Ezért hát úgy vigyázzatok rájuk, mint a szemetek fényére.
Ti feleltek ezekért a kincsekért, amíg Jeruzsálemben át nem adjátok őket a templom kincses kamrájába.
Pontosan megmérve kaptátok, úgy is adjátok majd át ezeket a papok és léviták vezetőinek, Izrael családfőinek a jelenlétében.
Így hát a papok és léviták átvették a lemért és leltárba vett kincseket, hogy elvigyék azokat Jeruzsálembe, Istenünk templomába.
Az első hónap 12.
napján indultunk Babilóniából, az Ahavá folyó partjáról Jeruzsálembe.
Istenünk ezen nyugodott rajtunk és megvédett bennünket az ellenségeinktől és a rablóktól, akik az úton leselkedtek.
Baj nélkül meg is érkeztünk Jeruzsálembe, ahol három napig pihentünk.
A negyedik napon felmentünk Istenünk templomába.
Megmértük és átadtuk a magunkkal hozott kincseket Merémót papnak, Uriá fiának.
Jelen volt Eleázár, Fineás fia és Józábád, Jésua fia és Noadiá, Binnúj fia, mind léviták.
Mindent gondosan megszámoltunk és lemértünk, majd az egészet feljegyeztük.
Azután mindazok, akik a számüzetésből visszatértek, égő áldozatokat mutattak be Izraelistenének.
Izrael népének 12 törzse szerint 12 bikaborjut áldoztak fel, azután 96 kost, 72 bárányt, 12 kecskebakot bűnért való áldozatul, mindezt égő áldozatként.
Majd átadták a királyrendeletét az Eufrates-től nyugatra fekvő tartománykormányzóinak és helyi tartóinak, akik a rendeletnek engedelmeskedve segítették és támogatták Izrael népét és az Isten templomában történő áldozatokat.
Oh, happy day!
Oh, happy day!
Következik Németh Sándor napi üzenete.
Ezért, ha valami elismerés értégede, az Istenek adja dicsőséget.
Éledveszélyes, amikor az emberek szeretik, keresik az emberektől a jutalmakat, a kitüntetéseket, a saját magukért, lobíznak, hogy kapjanak kitüntetést, stb.
stb.
Ezek rendkívül éledveszélyes tevékenységek, az emberek a jellemüket teljesen eltorzítják és ördögivét teszik.
És meg fogja Istenőket büntetni, mert az Isten a dicsőségét féltékenyen szereti.
Tehát féltő, szeretettel irányul a saját dicsősége felé azért, hogy az emberek fölismerjék és soha ne tévesszék meg, tévedjenek abban, hogy amit elérnek, az mind Isten kegyelmének köszönhetően érik el, azért, hogy a hálaadása szájukban gozdog legyen.
Róz játszott néhány dicséretet az elhangolt kiszongorán, de az éneklés a lelkesedés teljes hiányát tükrözte a teremben.
Körbenéztem a jelenlévőkön.
Legtöbbjük régi barát volt.
Elkötelezett emberek, odaszánt keresztények, akik közül a legtöbben már így is szorgostagjai voltak különböző bizottságoknak, segély- és civil szervezeteknek.
Olyan férfiak, akik bármikor hajlandóak segíteni, ha a helyzet úgy kívánja.
Ellenben nem fecsérelnek időt értelmetlen, cél nélküli kezdeményezésekre.
Róz befejezte a zongorázást, én pedig felálltam.
Elmondtam, miként erősödött meg bennem az a meggyőződés, hogy Isten szelleme új csatornákon keresztül fog munkálkodnia a következő évtizedben.
Itt-ott néhányan az órájukat nézték.
Semmi orgonajáték, semmi színesre festett üvegablak, semmi, amit az emberek vallásosnak bélyegezhetnének.
Csupán arról van szó, hogy egyik ember beszél a másiknak Jézusról.
Sosem voltam mestere a gondolatok szavakba öntésének, így most is úgy ültem le, hogy tudtam, nem sikerült megértetnem velük az elképzelés lényegét.
Válogatás a Karizmatikus Klasszikus Irodalom legjavából Hangos könyv Ekkor Orrán Roberts állt fel.
Először hálát adott Istennek a jelenlévők csekélét számáért.
Legyen Uram ez a szervezet az indulásától fogva a tiéd, amely ebből a pici mustármakból fog nagyjánőni, mindenfajta emberi leleményesség nélkül.
Körülbelül húsz percet beszélt, majd imával zárta a mondandóját.
Álljunk fel, mondta.
A maroknyi csoport feltápászkodott.
Úr Jézus, imádkozott Orrál.
Kizárólag a te erőd által növekedjen ez a szövetség.
Vigye a te hatalmadat Amerikaszerte és a világ minden tájára.
Megköszönjük neked, Úr Jézus, hogy bár most csak egy kis csoportot látunk itt az étteremben, te azonban ezer helyi szervezetet látsz.
Ekkor lenyűgöző dolog történt.
Az a kis csoport, ami egy perccel azelőtt még úgy ücsörgött, mint a földművesek a kerítésen, hirtelen életrekelt.
Orrálnak az ezer helyi szervezetről szóló álma változtatta meg a hangulatot.
Azonnal felismertük, micsoda kalandot jelentene látni, ahogyan ebből a szinte teljesen üres teremből Isten szelleme egy világméretű ezer helyi szervezetből álló hadsereget épít.
Valaki énekelni kezdett.
Előre hát, katonái az Úrnak.
Majd mindannyian bekapcsolódtunk.
A kereszt üzenetét visszük magunkkal.
Kinyújtottam a kezem, és megfogtam a mellettem állóét.
És hamarosan mindannyian egy kört alkotva fogtuk egymás kezét, és énekelve masíroztunk egy helyben.
Ennek a vasárnapi iskolára jellemző egyszerűségnek különös ereje volt.
Csak meneteltünk és meneteltünk, közben pedig énekeltünk.
A teljes evangéliumi üzletemberek nemzetközi szövetsége néhány héttel ezt követően alakult meg törvényesen, a cég alapítási szerződések aláírásával, illetve az öt igazgatósági tag kinevezésével.
Szellemileg pedig akkor indult útjára, amikor Orán Roberts megosztotta látását az ezer helyi szervezetről.
Mi pedig, mint a gyerekek, kézenfogva masíroztunk körbe-körbe harci dalokat énekelve.
Róz, szólaltam meg, miközben hazafelé tartottunk aznap délután.
A következő évben nagyszerű dolgokat fogunk látni.
A következő tizenkét hónapban olyan erőteljes frusztrálságot éltem át, amilyet korábban még soha.
A lendület, amit a Clifton Étteremből való távozáskor éreztünk, hirtelen tehetetlenségbe és ellenállásba ütközött.
Szombat dél előttönként elkezdtünk reggelivel egybekötött összejöveteleket tartani a Clifton Étteremben.
A tálcáinkat a földszinti önkiszolgáló részben megpakoltuk ennivalóval, majd felvittük az asztalokhoz, ahol aztán kétórás imádkozás és beszélgetés vette kezdetét.
Néha-néha hívtunk neves szónokokat, de főként az üzletemberekre támaszkodtunk.
Nagy örömömre a Knáccberi farmon tapasztalt jelenség itt is megismétlődött.
Időről időre körbenéztem a teremben, és tudtam, kinek van megosztani valója.
Igen, a találkozók beváltották a hozzájuk fűzött reményemet.
Csak éppen a híre nem terjedt futó tűzszerűen, és a létszám sem növekedett.
Egyik héten harminc, esetleg negyven férfi jelent meg, míg a következőn csak tizenöt.
És akkor kezdetét vette az ellenállás.
Ezúttal mivel próbálkoznak, Sakarianék?
Kérdezgették a pásztorok a pulpitus mögül.
Ne talán egy új felekezetet akarnak létrehozni?
Maradjatok távol a szövetségtől!
El fogják szívni az embereket és a pénzt a gyülekezetektől.
Leginkább az igazságtalanság fájt az egészben.
Rózzal már a kezdetekkor két alapelvet hangsúlyoztunk, amikor csak összejöveteleket szponzoráltunk.
Először is.
Maradjon mindenki a saját gyülekezetében.
Ha az a gyülekezet ismeri a szent szellem erejét, térjen ki ki vissza oda, és még nagyobb odaszántsággal szolgálja ott az urat.
Ha azonban nem ismeri, missionáriusként térjen vissza.
Másodszor.
Senkinek tegyen olyan adományt a kosarakba, amely valahova máshova tartozik.
A tizedet nem hozzánk kell befizetni.
A tizeddel mindenki az anyagyülekezetének tartozik.
Ha bármit is adni szeretnének ezeken az összejöveteleken, csak és kizárólag olyan adomány legyen, ami a tizeden felül van.
Az évek során szerzett tapasztalatokból pedig tudtuk, hogy az emberek a szívükbe zárták ezeket az elveket.
Akik az összejöveteleinket látogatták, kivétel nélkül a legkeményebben dolgozó munkások és a legtöbbet adagozó tagjai lettek a saját közösségüknek.
Ennek ellenére a gyülekezetek gyanakodva figyelték a szövetség tevékenységét.
A pénzzel kapcsolatos vád meglehetősen ironikus volt, ugyanis egész évben nem kaptunk egyetlen cent adományt sem.
Én viszont heti rendszerességgel küldtem ki értesítőket, és kerestem fel telefonon számos üzletembert Amerikaszerte, hogy invitáljam őket, ha üzleti úton Los Angelesben járnak, csatlakozzanak hozzánk.
Azonban valójában az idő legnagyobb részét a szombati reggelikhez szükséges élelmiszerek beszerzésével töltöttem, de az ingyen reggeli nem bizonyult hatékony vonzóerőnek.
Bármit tettem, nem volt elég.
Így tehát még többet vállaltam magamra.
Harminc perces adásidőt vásároltam a rádiónál a szombat délelőttökre, amelyben részleteket közvetítettünk a találkozókból, hogy jobban felhívjuk magunkra a figyelmet.
Keresztül Kasul beutaztam az államot, majd más nyugati államokat is, végül elutaztam egészen a keleti partig.
Ha az emberek nem jönnek el hozzánk, én megyek el hozzájuk.
Elmagyarázom nekik, mit csinál a teljes evangéliumi üzletemberek szövetsége, és buzdítom őket, hogy hozzanak létre egy csoportot a saját városukban.
Juniusra teljesen kimerültem.
Miután az egész napot a gazdaságban töltöttem intenzív munkával, esténként a szövetség ügyeit intéztem, majd hajnali három-négy körül olyan fáradtan zuhantam az ágyba, mint aki egyfolytában a sodrás irányjal szemben úszik a folyón.
És akkor végre úgy tűnt, valaki mentőövet dobott utánunk.
A Clifton Étterembe meghívott szónokok egyike David Duplessis, a Pünkösdi Világkonferencia egyik munkatársa volt.
Amikor az összejövetel után Downy felé tartottunk, David alig tudta leplezni az izgatottságát.
– Demos – mondta David – itt valami nagyszerű dolgot művelsz.
– Micsoda álom!
Hétköznapi, szent szellemmel betöltött üzletemberek világméretű szövetsége.
Minden tagja szolgál azok felé, akikkel nap mint nap együtt dolgozik.
– Köszönöm, David – válaszoltam lehangoltan.
– De attól tartok, hogy a legtöbben nem osztják a te.
– Szerintem – folytatta David, mit sem törődve a komorságommal – jövő hónapban el kellene jönnöd Londonba, hogy beszélj róla az ottani keresztényeknek is.
Lefogadom, hogy a konferencia a saját programjaként vinné tovább.
– Tehát akkor ilyen módon a Szentléleknek az öröme, mind a kettőt tudja újraenergizálni akkor is, hogyha a tervei nem úgy sikerültek, de én feltételezem, hogy ezek nem is feltétlenül úrtorlevő álmok, hiszen azok a löbb-utóbb beváltódnak.
Davidnak is talán inkább az lehetett a problémája, ami a családjában rosszul sikerült.
Semmint az, hogy Isten ígéretére hiába várt volna, hiszen nem hiába várt.
– Hát említetted azt az ígét, hogy halogatott reménységbetegé teszi a szívet.
Az Úr ígéretével kapcsolatban is lehet olyan, hogy ugyanaz Úrtól van az ígéret, de tőlünk független okokból kifolyólag az ördögnek akadályoztatása miatt az ígéret késik, az emberek elbizonytalanodnak, mint a keresztelő János a börtönben.
Tehát ő magában attól, hogy egy ígéret az Úrtól van, attól még annak az elhalasztódása is megtámadhatja az ember lelkét, buskomorsággal, hogyha nem úgy alakul az ellenség miatt az ember élete, ahogyan alakulhatott volna.
Szóval nem gondolom, hogy csak akkor támadhatja meg az ember lelkét a bánat, hogyha eleve az az elvárás nem reális, hanem akkor is, hogyha reális, de késik.
Tehát ez azt erősíti, hogy a lelkünk üdvözsége az egy feladat a számunkra, hiszen Isten megadja az ígéretet, de azt, hogy én ehhez lelkileg felnőjek, ezek szerint az egy feladat, amiben küzdenem kell, ezt nem hálíthatom át a felelősséget Istenre, hogy miért késik.
Így van.
A lelkünket, az érzelmeinket gondozni kell és ápolni kell, mert a lelkünk minden kertet, és amikor az ember lelkét megtámadja a frusztráltság, a bánat, a keserülség, akkor kulcsfontosságú, hogy ne tudja az ördög tartósán ez alatt a nyomás alatt tartani, mert akkor szokott démonizálódni az ember, hanem minél hamarabb kiürítse a lelkéből ezeket a tartalmakat.
Ugye ezt foglalja össze Dávid azt mondom a 30.
Zsolt árában, hogy este bánat száll be hozzám, és erre öröm.
Tehát azt senkinek nem tudjuk megígérni, hogy nem történik vele sohasemmilyen olyan keresztényként, ami negatív érzéseket hoz létre a lelkében, hogy most szomorú lesz, vagy bánatos lesz.
Tehát nem egy laboratóriumban élünk ezzel, nem tudunk az állapotot tartani.
És nem is egy semleges területen.
Igen.
Viszont az nagyon-nagyon fontos, hogy amikor az ember lelkét hatalmába keríti a szomorúság vagy a bánat, akkor azt sikerül-e viszonylag rövid időn belül kezelnie, ki tudja a lelkéből üríteni, távol tudja-e tartani a Szent Szellem örömének a segítségével, meg más technikákkal ezt az életérzést a lelkéből, vagy pedig bennmarad egy tartós nyomás alatt.
Ugyanis az ördög mindig a tartós nyomás gyakorláson keresztül gyökerez be az ember személyiségébe.
Tehát a démonizálódás az mindig úgy történik, hogy elkezdődik egy nyomás gyakorlás, és ha tartósan fönnmarad a nyomás, akkor áttör az embernek a személyiségén az ellenség, és démonizálódik érzelmileg.
Tehát van olyan bánat, ami egy természetes, most idézőjelben mondom természetes érzelmi reakció, és van olyan bánat, ami démonikus.
És van olyan szomorúság, ami megint idézőjelben természetes érzelmi reakció egy bajra, egy csapásra, és van olyan, ami már démonikus szomorúság, ami egy súlyosabb állapot.
És a démonizálódás érzelmi területen mindig akkor történik, hogyha az ember tartósan marad egy területen érzelmileg nyomás alatt.
Tartósan él olyan szituációban, olyan körülmények között, hogy nem tud megkönnyebbedni ez alól a nyomás alól, és ilyenkor jön létre a bánatból, a bú bánat, amikor már a bánat a szívet is eléri, nemcsak a lelket éri el, és mindig démonikus.
És ez sokkal destruktívabb.
Tehát a démonikus szomorúság, a démonikus bánat, amikor nem képes az ember reggelre kilökni magából az előző esti frusztráltságot, és ilyen módon démonok is felerősítik ezt az érzést, és tartósán teszik ezt az állapotot benne, ez már betegség, ez már orvosi eset, ez a depresszió, vagy a bibliai kifejezésen a bú bánat, ez sokkal súlyosabb.
Ezek azok az esetek, amik általában már valamilyen idegrendszeri elváltozásokat is okoznak, és idegrendszeri betegségként tartja őket számon az orvos tudomány.
Akkor elemi érdekünk, hogy ne emberi segítséget vegyünk csak igénybe, hanem ezekre a Szentléleknek az az ügyvédi tevékenysége, ami örömöt ad, illetve hát fordítóan először örömöt ad, és akkor hozzákezd az ügyvédi tevékenységihez, ki tud hozni akár ilyen, akár olyan irányú ez a bánat.
Így van, nem tudom, mennyi időnk van a beszélgetésben, de mielőtt a katalózishoz eljutnánk.
Értem, még azért nem sürgetlek akkor.
Még hat terrorizáljalak egy picit, ugyanis amikor a nyomásgyakorlás nagyon sokáig fennáll, akár egyéni szinten, de beszéltünk itt az elején kultúrákról, tehát mondjuk nemzeti szinten.
Mondjuk egy diktátor elnyomja a népét évtizedeken keresztül, és mint mondjuk Észak-Koreában mostanában, hogy egy nyomásonat tart egy egész nemzetet, egy család vagy egy ember, egy diktátor, vagy egy egyéni sorsban valaki tartósan egy családban terror vagy nyomás alatt áll, és ezáltal démonizálódik, és démonikussá válik a lelki problémája, akkor ennél van rosszabb.
Úgy van, tényleg jön a terror.
Az, hogy néhány generációval később a démonikus problémák az ember génállományában elváltozásokat okoznak, és képesek ezek a lelki magatartások két-három generációval később már genetikailag öröklődni.
Nyilván áttételesen a háttérben itt is az ördög a felelős, de már nem közvetlenül, mint az első generációnál.
Tehát gondolok itt arra,
például Auschwitz-i túlélők kettőizsgáltak,
és megállapították, hogy az Auschwitz-i túlélők unokáinnál
azok a szorongások, amiket az első generáció a táborban
átélt azok a lelki félelmek és szorongások,
amiket ők hát ugye nyilván démonizálódtak és démonikusan átéltek,
az unokáknál már a génállományban elváltozást tapasztaltak,
és genetikailag öröklődtek azok a szorongások, azok a lelki életérzések.
Tehát már nem kellett kiváltóok.
Nem kellett már közvetlenül egy gonosz szellem, egy a szomorúságnak a démona, vagy a bánatnak a démona, vagy az aggodalmaskodás, vagy a félelem démona, hogy azt átérje, mert már a genetikailag a lelki alkata már olyan volt.
Tehát beépült a démonizálódás a génállományba is, néhány generációval később genetikai elváltozást okoz, és így jön létre karakterváltozás.
Így tud közvetett módon az ördög néhány generáció távlatában karakterváltozásokat előidézni az emberben.
És ugye ennek a legmegdöbbentőbb és legkézzelfoghatóbb jele a nemzeti kultúráknak a kialakulása.
Tehát ha megnézzük, hogy milyen a néplélek mondjuk Itáliában, vagy milyen a néplélek mondjuk Oroszországban.
Ugye beszéltünk az elején arról, hogy a magyar nép úgy van számon tartva, mint bánatos lelkű nép, aki állandóan bánatosa, mert elhagyott a babám.
Ilyen bánat, olyan bánat.
És az, hogy ezek kialakulnak, ezeknek a háttérében sokszor
diktatúrák vannak, elnyomások, ahol a generációkon keresztül
elnyomtak embereket, és azok a félelmek és szorongások,
amiket a lakosok először átéltek mondjuk démonok által,
azok a gyerekeiknél és az onokáiknál már alapvetően,
alapszinten a lelkükben benne vannak genetikailag,
és ezek nyilvánulnak meg a művészeti termékeikben,
tehát az irodalmi műveikben, és ilyen módon csapódik le
a magyar nótákban, az énekekben, az irodalomban, a költészetben,
ilyen módon csapódik le a lelki karakter,
ami ott közvetlenül nem feltétlen démonikus,
de két-három generációval korábban, amikor megnyomorított egy diktátor
egy egész nemzetet, ott viszont közvetlenül démonikus volt.
Talán ezért beszél akkor az idejáról, hogy egy teljesen eredeti karaktert akartál, tehát hogy ennek ellenére, amit az elején is mondtál, ez még nem én vagyok, hanem ez sok minden alatt vagyok én, ami ezek szerint hozzatartozik a néplélek, a családi karakter, stb., de alatta vagyok én, és azt kéne talán kiszabadítani onnan.
Igen, csak először kell a világosság, tehát azért is érdemes erről beszélni, hogy az ember meg tudja magában ítélni a rosszat, és nem mondja azt, hogy ez egy feltétlenül szükségszerű, hogy én ilyen vagyok.
Tehát már ugye sokszor ezzel hárítják el az emberek a változást, vagy a változásra való igényt, hogy én úgysem tudok változni, én szükségképpen ilyen vagyok, én ilyen megszülettem.
De ez így nem igaz, tehát hogyha egy különbség van én közöttem, meg a között, amit az új emberről a biblia mond, hogy milyen az új ember, akkor nem érhetem be azzal, hogy elfogadom a magamban lévő rosszat.
És én mindig azt szoktam mondani, hogy a szabadulásnak 50 százaléka a fölismerés, a világosság, és a másik 50 százaléka a tényleges szabadulás.
Tehát az már egy félgyőzelem, amikor az ember megérti magában, hogy van egy problémám, ez nem én vagyok, ez nem normális, ez nem én vagyok, és utána a kielentésnek ebben a világosságában tud elindulni egy elhatárolódás, egy erőfeszítés lelkileg, szellemileg, kulturálisan és minden szinten egy elhatárolódás, hogy azt a jelenséget elkezdtem az igazi énemtől, az igazi személyiségemtől eltolni.
És itt ezen a ponton tud elkezdődni a szabadulás és a szellemi harc.
Mert ha nem tudom, hogy mitől kell megszabadulni, akkor nem indul el bennem egy elhatárolódás és egy szellemi harc, meg lelki harc.
És akkor erre szokták mondani, hogy olyasmitől nem szabadít meg az úr, amit nem tekintek az ellenségemnek.
Pontosan így van.
Pontosan így van, és még egy megjegyzésem mielőtt arra kanyarodnánk, hogy azért akármilyen mélységűek is ezek a problémák, mindegyiknél nagyobb az úr.
Azelőtt még egy megjegyzésem lenne, hogy figyelni kell különösen bizonyos életkorokra és bizonyos szituációkra, amik nagyon-nagyon nagy magas labdák az ellenségnek, hogy az ellenség az embert bánatban vagy depresszióban tartsa, vagy beletaszítsa.
És különösen ilyen életkor a 40-es évek, mert 40 és 50 év között, vagy 40 és 60 év között már kialakul az embernek az életműve, valamilyen szinten, és az ember értelmezi az életét, hogy mit sikerült abból megvalósítanom, amiről álmodtam, amire elkészültem, ami akartam lenni.
És ugye Salomon mondja a Prédikátor könyvében, azt hiszem
a második részben, hogy amikor az ember szembenéz az elmúlással,
és szembenéz ezekkel a kérdésekkel, hogy mit értem el,
meg amit elértem, az kié lesz én utána,
meg tudtam-e valósítani magamat, vagy nem,
akkor hatalmába tudja keríteni a depresszió, mert rájön arra,
hogy már nincsen elég ideje, mert mondjuk teszem azt 50 éves,
nincsen már annyi ideje, hogy megvalósítsa azt,
amit szerettett volna, vagy azzá váljon,
amivé szerettett volna válni.
És ez az a korszak, amit még a moderne pszichológia is számon tart, mint egy érzelmileg rendkívül veszélyeztetett korszak, midlife krízisként nevezik.
Tehát ilyen életközépi válság.
Ilyen kapuzárási pánik, amikor rádöbben, hogy már nincsen annyi kifutási időm, hogy ezt is ezt megvalósítsam.
És ez egy bibliát nem ismerő, nem hívő, de néha még bibliát ismerő, de nem helyesen gondolkodó embereket is megzavar, és egy olyan magatartást vált ki, hogy elkezdenek az emberek kapkodni.
Olyanok lesznek, mint a mérgezett tegér,
és újra át akarják élni a huszonéves infiúságukat,
és ha valaki nem keresztény, akkor például a férfiaknál ez abban nyilvánul meg,
hogy szétrúgják az addig szépen lassan felépített családi életüket,
odthagyják a feneségüket, a gyerekeiket,
és összeállnak idősödő emberek, tinédzser lányokkal, húsz éves lányokkal,
akik egy kis időnk, azért maradtak a tarzísra is.
Bár ezt most már úgy hallogatod, hogy szerintem mindenki ezt várja, mint egy jó tévésoroszatban.
Igen, hát részben beszéltünk róla, mert az egyik nagyon fontos dolog a természet fölötti öröm, erről beszéltünk, és nem hanyagolnám el a természetes örömet sem.
A természet fölötti örömöt neveztem úgy bibliai kifejezésen, hogy a szent léleknek vagy a szent szellemnek az öröme, melynek a bibliai képe a bor, amikor a szent lélek természet fölötti örömmel kikapcsol a bajaimból és a problémáimból, és betültek ezek a szent lélek örömével.
Keresem a szent léleknek ezt a borát, és az érzelmeimet gyógyítja, bentart ebben az örömben.
Mint amikor ülnek az idős emberek a harkányi gyógyfürdőben, és a gyógyvízből az ásványi sók mennek az ízületeikbe.
Így bentartja a szent lélek a lelkem az érzéseimet az örömben, és ez olyan, mint egy vitaminkóra, a lelkem fölelevennedik, akkor is, ha kívül úgy tűnik, hogy minden összeomlik körülöttem.
Tehát nyugodtan lehet dicsérni az urát a gyűlökezetbe, akkor is, ha nagyon nagy bajom van.
És nem csak hogy dicsérni, hanem kifejezetten keresni az úr örömét, és kérni, és megrészegedni a szent lélek borától.
És közben pedig a szent lélek elkezdi a problémáimat is szépen, szisztematikusan megoldani.
Erről ugye már volt szó.
Itt megjegyeznék egy apróságot, hogy a szolgálat is meg tudja szomorítani az embert.
Tehát a szolgálóknak szeretném fölhívni a figyelmét arra,
hogy ha nem tartanak a szolgálat során egy bizonyos távolságot,
és megszűnik a tartózkodás a szolgálatban,
akkor más embereknek a negatív élettörténetei, bűnvallás,
sokban meghallgatott negatív sorsfordulatok,
vagy egész egyszerűen csak a pásztorlási szolgálatban egy másik embernek a negatív viselkedése
a szomorúságot tud létrehozni a pásztorban, vagy a pásztorlást végző szemében.
Ezt maga pálapostól is ismeri.
A zsidó levél 13 is mondja, hogy engedelmeskedjetek az elöljáróitoknak, hogy örömmel műveljék a szolgálatot, és nem bánkódva.
Vagy a második korintuszi levél elején mondja pál, hogy ha ti engem megszomorítotok, akkor elveszítem az alkalmasságomat arra, hogy én megvigasztaljalak titeket.
És ki fog titeket megvigasztalni, ha én elveszítem a vigasztaló képességemet, mert a ti negatív magatartásotok, meg térhetetlen magatartásotok engem kiakaszt és megszomorít.
Tehát ennek az a tanulsága, hogy a szolgálatban résztvevő személyeknek védelmezni kell a saját lelküket, mert nem azzal fogják őket folyamatosan ostromolni, hogy hogy megáldott engem az úr, most hogy kaptam egy roiszroiszót, hogy vettem egy szép házat, meg milyen jó dolog történt velem.
De ezt nem szemrányás képen mondom, mert a pásztornak ez a dolga, mert most ne vagy valaki félreírtsen, senkit nem akarok visszatartani attól, hogy segítséget kérjen és pásztorlást kérjen.
Ez a mi dolgunk és szolgálatunk.
Most a pásztorokhoz szólsz.
Csak most a pásztorok meg a pásztorlást végző személyek szempontjából mondom,
hogyha nem tanulják meg egy bizonyos fajta személytelenséggel
megvédelmezni a saját lelküket, akkor a pünkösdik,
karizmatikus mozgalomnak a roncstelepén fognak kikötni,
mert láttam már olyan bűnvallást végző szemét,
aki felé szolgálni kellett a bűnvallás után,
mert annyira aláment a negatív információknak
és annyira nagy szívvel és empátiával fordult a másik szemé felé.
Mert túlzás volt.
Hogy túlzás volt, és alákerült annak a tehernek, és elveszítette a szolgálatra való alkalmasságát.
Hiszen a szolgálat pont az, hogy segítjük ordozni a terhet.
Igen, tehát sokszor félreértik az emberek, azt gondolják, hogyha nem tudnak a szolgáló testvérben kellő érzelmet kiváltani, és nem tudják Ádám évától fogva elmondani az egész történetet, és nem hajlandó a szolgáló két órán keresztül hallgatni az ügynek minden ágas-bogas részletét, akkor nem vették őket komolyan.
De azt fontos lenne az embereknek megérteni, hogyha valaki ezt mind végig hallgatja, és valaki megnyitja ezzel e felé a szívét és a lelkét, akkor pontosan a segítő képességét fogja elveszíteni.
És most gondoljunk bele, ha valaki egy kórházban az orvossal olyan kapcsolatot alakít ki, hogy bratizás lesz belőle, vagy az orvossal rokona, akkor remegni fog a kezében a szike, és nem fogja tudni az operációt elvégezni.
Elveszíti a segítésre való alkalmasságát.
És ezért mondja Pál, hogyha ti a magatartásotokkal
engem megszomorítotok, és nem vagyok képes a lelkemet
megvédelmezni a szolgálatból jövő szomorúságtól,
nem tudom kialakítani azt a fajta kényes egyensúlyt,
hogy se részvétlen ne legyek, mert részvétlen sem akarok lenni,
de se túlságosan ne legyek empatikus,
és ne menjek túlságosan alá azoknak a problémáknak,
akkor nem jót teszek veled, hogy meghallgattalak,
hanem ártok neked, mert nem fogok tudni utána segíteni.
És ugye a bűnvallást, meg az igazi jó pásztorlást pontosan azt különbözteti meg mondjuk egy katolikus gyónástól, hogy egy igazi jó karizmatikus pásztorlás és bűnvallás az kegyelmet tud közvetíteni.
Tehát amikor a szolgálat végén a pásztorlást végző cemély mond, néhány jó szót, tanácsot ad, és utána elmond egy imád, akkor azon az imán keresztül kijön a Szent Lélek, és egy kegyelem nyilvánul, meg egy karizmatikus dolog történik.
Nem csak két ember beszéleget, mint a katolikus gyóntatószékben, hanem a Szent Lélek kiárad, és ott beavatkozik a sorsba.
Tehát ezt hívjuk úgy, hogy kegyelemközvetítés történik.
Tehát ez a kulcsa a jó pásztorlásnak, meg a bűnvallásnak, hogy megvalósul-e a kegyelemközvetítés, vagy nem.
Tehát hogyha engem a szolgálatnak a szolgálatba hallott információk, tehát annyira alá megyek, hogy olyan érzelmi terhek alá kerülök, hogy megrendülök, akkor elveszítem a kegyelemközvetítő képességemet, és nem fogok végén tudni úgy imádkozni, hogy kivülállóként a Szent Lélek használjon és átfoljon rajtam, és valóságosan segítsek.
Tehát ez egy csapda, hogyha azt várják el tőlem, hogy csak akkor veszem komolyan, ha teljesen átélem, és érzelmileg megnyílok.
Igen, de utána engem el kell felejteni mint szolgálót, mert nem fogok tudni segíteni.
Tehát nekem is mint szolgálónak védelmeznem kell a lelkemet.
Így van.
Ugye most már csak mondjuk egy percünk maradt, de azért a természetes örömre is kitérhetnél.
Igen, akkor két megjegyzésem van még, amíg a természet fölöttihez egy.
Mert néha úgy van az ember, hogy annyira nagy a teher, hogy a figyelmét teljesen magához láncolja a baj.
És akkor ilyenkor hiába mondom neki, hogy tudod a bibliaiskolában mit hallottál most, hogy higgyél meg, mit csináljál, azt mondja, hogy köszi szépen, nem te vagy az én helyzetemben.
És valamilyen szinten igaza van.
Sőt, jó is, hogy nem én vagyok a helyzetében, amit lehetne válni.
Igen, tehát azt mondja, hogy nem vagyok képes, én itt tudom a fejemben, hogy mit kéne csinálni, de nem bírom megcsinálni, mert remegek, mert látom a bajt és a figyelmem oda van hozzá láncolva.
Na és erre mondja Pál a Filippi négyben, amikor azt mondja, hogy semmifelől ne aggódjatok.
Na erre mondom, hogy kösz.
Ezt hogy kell csinálni.
És azt mondja, hogy úgy kell csinálni, hogy kényszeríteni kell a gondolkodásomat, hogy elszakadjon attól a bajtól, és pozitív dologra gondoljak, hogyan tudom ezt megtenni, hálaadás által.
Azt mondja, hogy semmifelől ne aggódjatok, hanem imádságaitokban és könyörgéseitekben hálaadással tárjátok fel a kívánságaitokat az Úrnak, és az Isten békesség, amely minden értelmet felülhalad, szíveteket, lelketeket meg fogja tartani Jézus Krisztusban.
Tehát a kulcs a hálaadás, mert csak pozitív dolgokért tudok hálát adni.
Tehát azért nem szoktam hálát adni, hogy megint eltört a lábam, hálát adok, hogy megint elszúrtam az életemet.
Tehát amikor elkezdek hálát adni,
hogy hálát adok, hogy tőle tudom szívni a tüdőm levegővel,
hálát adok, hogy ver a szívem,
hálát adok, hogy fölbírtam kerni a zágyamból,
hálát adok, hogy van ruhám,
vagy bármilyen hálát adok,
akkor szükségszerűen jó dologra gondolok,
és ezért kell akaratból elkezdeni a hálaadást a bajban,
mert ezzel tudom eltépni,
ez egy technika, amit most mondok,
ezzel tudom eltépni a figyelmemet attól a dologtól,
amire rá vagyok állva.
Tehát ez is nagyon fontos, hogy az ember megszabaduljon a negatív érzéstől, hogy akarattal, függetlenül a körülményeitől akarattal el kell kezdeni hálát adni.
És még egy megjegyzés, mivel már lejárt a műsoridőnk, hogy a természetes örömöt sem hanyagolnám el, tehát egyszerűen be kell tenni a videó lejátszóba a nevem senki című Terence Hill filmet, vagy a Bud Spencer-nek a Különben Dühöljövünk.
Vagy ha ez nem volt elég szellemi most így a végére, akkor a Louis Dauphinez Jákob Ravi kalandjait, hogy valamit...
Amin jót tudok nevetni.
Amin jót tudok nevetni, így van, és a figyelmemet eltereli, és ezeket sem kell elhanyagolni, vagy egy kisgyereket elvinni a vidámparkba.
Szóval ezeknek a dologoknak nagyon-nagyon nagy jelentősége van, hogy a lelked természetes örömök is érjék, és ezekkel a természetes örömökkel, meg az úrnak a természet fölötti örömével, szentlélekborával kell körülvenni bennünk a lelkünket, és kiüríteni a lelkünkből, és távol tartani a lelkünktől a negatív érzéseket, szorongást, szomorúságot, bánatot, vagy haragot.
És akkor este beszáll, de viszont reggel...
Már intégetünk neki.
Nagyon köszönöm a beszélgetést, Endre.
Én is köszönöm a lehetőséget.
Flaisz Endrével beszélgettem.