Észverés

Vendég: dr. Lepeš Josip nyugalmazott egyetemi tanár, a szabadkai tanítóképző egykori dékánja

Lepeš tanár úr Magyarkanizsán néhány hónappal ezelőtt egy olyan civil kezdeményezést indított el, amelyből egy alulról szerveződő mozgalom, talán párt is kinőheti magát.
❓Milyen esélyei lehetnek egy új vajdasági magyar pártnak vagy mozgalomnak a Magyar Mozgalom bedőlése után?
❓Kik mozgósíthatók még egyáltalán?
❓Kell-e egy újabb politikai párt vagy a politikai ringbe beszálló civil mozgalom a vajdasági magyaroknak?
❓Hogyan törhető meg a VMSZ egyeduralma?

Szerkesztő-műsorvezető: Pressburger Csaba

❗Ha értesülni akar az új epizódokról, iratkozzon fel Youtube-csatornánkra: https://youtube.com/autonomiaportal
Az Észverés adásainak premierje minden második kedden este nyolc órától tekinthető meg az Autonómia portál Youtube-csatornáján, az Észverés Café Facebook-csoportban, valamint a Pannonanizáló Balkánaán Facebook-oldalon.

🔴Ahhoz, hogy műsorunk tovább létezzen, az Ön segítségére van szükségünk!🔴
Kérjük, támogassa az Észverés csapatát!
Észverés: https://patreon.com/pressburger/
PayPal-utalás: https://paypal.me/eszveres/
Ha kérdése van, írjon nekünk: autonomiaportal@gmail.com

Mi StreamYardot használunk adásaink rögzítéséhez és közvetítéséhez: https://streamyard.com/pal/d/5694020227170304

★ Support this podcast on Patreon ★

Creators and Guests

Host
Csaba Pressburger
journalist, columnist, editor

What is Észverés?

Az Észverés az Autonómia portál „közéleti kijózanító” műsora, amelyben a vajdasági magyar közélet, politika folyamatait elemezzük, illetve a vajdasági magyarságot is érintő, befolyásoló, foglalkoztató aktuális témákat vitatjuk meg – kritikai éllel, higgadtan érvelve, szabadon. Célunk, hogy a dolgok mögé nézzünk, feltárjuk a hátteret, az összefüggéseket és az erővonalakat.
Szerkesztő-műsorvezető: Pressburger Csaba
/
Emisija „Észverés” je nedeljni poduhvat mentalnog otrežnjenja javnosti portala „Autonomija” na mađarskom jeziku. U modifikovanoj formi emisije u formi podcasta analiziramo aktuelne političke teme regiona i teme javnog života vojvođanskih Mađara – govoreći kritički nastrojeno, smirenim tonom, argumentovano i slobodno. Naš cilj je da otkrijemo kontekst i zbivanja u pozadini tokova dešavanja.
Autor emisije: Čaba Pressburger

Jó estét kívánok kedves nézőink és kedves hallgatóink! Pressburger Csaba vagyok, az Autonómia portál szerkesztője, ez pedig itt az Észverés, az Autonómia közéleti kijózanítója.
A nyári szünetet követően mostantól kéthetente fogunk jelentkezni a műsorunkkal, újabb epizódokkal, és ennek megfelelően műsorunk jellege, de struktúrája is némiképp változni fog. Nevezetesen az aktuális események kommentálásáról a hangsúlyt inkább a jelenségek elemzésére helyezzük, és a szakkommentátorok mellett olyan vendégeink is lesznek, akik közéleti eseményeinket alakítják is, nem csak figyelik, vagy éppen kivételes életpályájuk megismertetése szolgálhat tanulságokkal, és ezért lesznek a vendégeink.
Távlatainkat tekintve elmondhatom, hogy az év végéig biztosan lesz Észverés, de a műsor további léte nagyon kétséges. Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a nézőinknek és hallgatóinknak, akik akár egyszeri adományukkal, akár havi rendszerességű támogatásukkal segítik a munkánkat, nélkülük most biztosan nem volna műsor. A 2024-es folytatás azonban attól függ, hogy sikerül-e további adományokat gyűjtenünk.
Ezért most is arra kérjük önöket, akik még nem tették meg, de megtehetnék, hogy segítsék az Észverés működését, szálljanak be a finanszírozásunkba. Ennek több módja lehetséges, de az általunk preferált és a legtranszparensebb mód az, hogyha a Patreon oldalunkon keresztül támogatják a műsorunkat, a Patreon oldalunk címét megtalálják a leírásban, illetve itt a képernyőn is majd kiírjuk, és itt különféle tetszőleges, rendszeres havi összegeket tudnak beállítani, amelyeket aztán a műsor elkészítésére tudunk fordítani. Ezt a gyűjtést az év végéig szeretnénk rendszeressé tenni és az év végéig szeretnénk folytatni oly módon, hogy akkor már lássuk azt, hogy vajon elegendő pénz gyűlik-e össze ahhoz, hogy ezt a műsorunkat folytatni tudjuk jövőre is. Ha esetleg más módját preferálják a támogatásunknak, akkor kérjük, hogy írjanak nekünk az autonomiaportal@gmail.com címre, és meg tudjuk beszélni ennek módozatait, lehetőségeit. Köszönjük szépen!
És akkor most térjünk is rá a mai témánkra, illetve be szeretném mutatni a mai vendégünket. Egy olyan személyről van szó, aki jó ideje aktív részese, szereplője a vajdasági magyar közéletnek, ám az utóbbi időben, ha lehet így fogalmazni, még nagyobb sebességre kapcsolt, hiszen lakhelyén Magyarkanizsán megalakította a Polgárok Párbeszéde Polgári Egyesületet, amely közéleti kerekasztal-beszélgetések során igyekszik kitalálni azt, hogy mit kellene és egyáltalán mit lehetséges tenni jelen pillanatban a közösségért, ha az ember nem része és nem is akar része lenni, illetve nem is lehetne része a jelenlegi vajdasági magyar politikai struktúráknak.
Köszöntöm itt a stúdióban dr. Lepeš Josipot, nyugalmazott egyetemi tanárt, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egykori dékánját.
Üdvözlöm, tanár úr!

- Üdvözlöm és jó estét kívánok!

- Beszéljünk egy picit ezekről a kerekasztalokról így a műsor elején, ugyanis én a sajtóban nem igazán találkoztam hírként azzal, hogy ezekre a kerekasztal beszélgetésekre sor került. Az volna az első kérdésem, hogy ez mennyire tudatos, illetve hogy miért történt így?

- Köszönöm a lehetőséget, és talán egy gondolattal kezdeném, hogyha a történelmet kicsit átnézzük, akkor látható, hogy a vajdasági magyar közösség történelme folyamatosan terhelve van, vereségekkel, nehéz életszakaszokkal és újrakezdésekkel. Csak néhányat említenék, 1848-1920-1990, és így tovább. Viszont ami nagyon fontos, és ki kell emelnem, és említette a kerekasztalt, valamilyen módon ez a közösség vagy a közösség folyamatosan elkövette azt a hibát, hogy minden újrakezdésnél le akarta törölni a korábbi időszakokat, tehát mindenestül, személyestől, megvalósítástól. És pont a kerekasztalra szeretnénk elérni azt a párbeszédet, hogy közös erővel, tehát a vajdasági magyar közösség résztvevői közös erejével szüntessük meg ezt a rossz hagyományt. Pontosan a kerekasztal nyomán szeretnénk azt elérni, hogy a cselekvés kezét ne egymást emeljük, hanem alkossunk vele. Tehát és a kerekasztal egész lénye valójában ebből fog kiindulni.

- Értem. És arra a kérdésemre mi a válasza, hogy ez miért nem volt publikus vagy sajtónyilvános esemény. Mi a megfontolás?

- Igen, a kérdés teljesen logikus és valós. Tudni kell azt, hogy a vajdasági magyar közösség, ki kell mondania, hogy van valójában egy politikai elnyomás hatására, teljes letargiában van, egy passzivitásba húzódott vissza, és nagyon nehéz úgy személyeket, mint csoportokat megszólítani, hogy közös asztalhoz közös témát megformálva ülve kezdjünk el egy jövőt elképzelni. És a kerekasztal valójában egy kiáltás volt, a kerekasztal való felhívás, valójában kiáltás volt a pusztában, és miért nem volt publikálva a sajtóban, hiszen a szervezők mi magunk sem voltunk biztosak abban, hogy hány megszólított személy fogja elfogadni a meghívást, a kerekasztalon való részvételre, és ez a félelmünk részben igazolódott be, hiszen a meghívottak fele megjelent a kerekasztal beszélgetésen, a meghívottak második fele viszont jelezte, különböző elfoglaltság miatt nem fog megjelenni, vagy pedig egyáltalán nem fog megjelenni. És nem se tudtuk volna kitenni ezt az úgy érzem, fontos kezdeményezést a vadász-anyagközösség szempontjából egy sajtóközleménynek, hogy hát néhányan jelentek meg, és valójában érdektelenség kísérte a kezdeményezést, mert ez nem így van, és amit szeretnék kiemelni, hogy a vajdasági magyar közösség ellenzéki gondolkodású tagjainak csak egy kis részét érintettük meg, és a megszólítás a jövőben folyamatos lesz.

- És akkor ezek szerint arról se kívánna beszélni, hogy kik voltak azok, akik végül megjelentek, illetve kik voltak a meghívottak? Mert hogyha jól értem, akkor itt nem egy olyan párbeszéd, vagy nem olyan kerekasztal volt, amelyre bárki úgymond beeshetett, hanem meghívásos alapon történt ez.

- Igen, a meghívás konkrét személyeknek szólt, valójában azokat a személyeket próbáltuk megtalálni, akik korábbi időszakokban az elmúlt 15-20 évben aktívan vettek részt a vajdasági magyar politizálásban, többnyire természetesen az ellenzéki oldalon. Külön megjelenés nem volt lehetséges, hiszen a meghívó személyre szóló volt. Azzal jeleztük minden meghívottnak, hogy nyugodtan hozzon magával őszerinte ellenzéki gondolkodású személyt, hiszen így tudjuk bővíteni köreinket. Szerintem nem titok a megjelentek személye, névsora, amit ki kell emelnem, hogy sajnos Szabadkáról egy személy jelent meg, Sebők Ferenc a többi meghívott, igazolt okokból maradt távol, de ami biztató, senki nem mondta azt, hogy nem is fog részt venni. Valóban voltak igazolhatók kimaradásra. Zentáról. Sándor, jó, igen?

- Semmi, csak nem tudom, hogy mennyi név van, és lehet, hogy akkor nem kellene mindenkit fölsorolni, vagy hát ezt túl sokáig tartana. Viszont, hogyha már a párbeszédet említette, akkor itt azt gondolom, ide kívánkozik az a nyílt levél, amelyet Losoncz Márk filozófus intézett az év elején. Először is a Vajdasági Magyar Szövetségnek a vezetőihez, és amelyben gyakorlatilag egy össztársadalmi párbeszédre szólította fel őket, és hát azt gondolom, hogy kimondható, hogy ez a kezdeményezésüket fülekre talált, viszont azért kíváncsi volnék arra, hogy ön szerint van-e arra most jelenleg lehetőség, illetve a jövőben mikor lehetne lehetőség, ha most nincs, hogy VMSZ-es kötődésű közéleti szereplőkkel is leüljenek azok, akik a VME struktúráin kívül állnak, illetve, hogy egyáltalán van-e ennek bármiféle értelme még?

- Véleményem szerint az esély a közös beszélgetésen mind nagyobb, ahogy megyünk bele a választás előtti időszakba, az esély mind jobban növekedni fog. Csak visszatérve a Magyarkanizsai Kerekasztalra, alapjában véve ez egy Tisza-menti tömb összejövetel volt, hiszen Ada Zent, a Magyar Kanizsa becse meghívott vettek részt, hiszen itt ez markánsan látható is, a tömbmagyarság van még jelenleg képviselve. Ami illeti a része mélyen tisztelt Losoncz Márk felhívását a párbeszédre. Én nagyon jó ötletnek tartottam, függetlenül attól, hogy több kritikát, több észrevételt kapott a felhívás, és hát aránylag elutasító hozzáállás, de abban sem vagyok biztos, hiszen többen, akik elfogadták Rostons Márk meghívását, ők nem jöttek vissza, hogy ők nem akarnak részt venni vagy részt akarnak venni, tehát úgy érzem, a hallgatás az beleegyezést jelent. Visszatérve a párbeszédre, hiszen úgy gondolom, és ehhez nem kell különösebb politikai dörzsöltség. A vajdasági magyar közösség az elmúlt népszámlálás adatainak a tükrében a hetvenezer hiányzó közösségi tag tükrében. Azt hiszem, hogy nincs már abban a helyzetben, hogy ilyen-olyan párt egyenruhába bújtatott személyek szeparált csoportokat kiáltanak ki a vajdasági magyar közösség képviselőinek. Manapság magyar közösség egy van. És hiszem azt, hogy a helyzet előbb-utóbb rá fog mutatni arra, hogy a ma uralkodó domináns párt, a Magyar Szövetséget ki kell mondanunk, le kell, hogy üljön az addig már megerősödő kerekasztal képviselőkkel, hiszen a másik tömbnek legalább olyan erősnek kell lenni, mint az uralkodó vajdaság magyar szövetségnek, hiszen erő csak erővel tud tárgyalni.

- Ha jól értem, akkor ennek a kerekasztal beszélgetésnek van egy olyan célja is, hogy formálódjon egy újabb civil szervezet, vagy akár párt, vagy egy politizáló civil szervezet, amely úgymond föl tud lépni akár a politikai porondon is, mint a VMSZ riválisa?

- A mostani ellenzéki kerekasztal alapján most össze fogja gyűjteni azokat a személyeket, akik szeretnének részt venni a következő ellenzéki csoportosulásban. Meg kell, hogy mondjam, hogy a Magyarkanizsai Kerekasztal húsrészvevői közül hat opció alakult ki, hogyan kellene továbblépni. Tehát felmerült a pártalapítás, pártokhoz való csatlakozás, DMSZ-szel való együttműködés. Tehát nagyon nehéz most ebben a pillanatban itt konkrét döntést mondani, konkrét megoldást, receptet meghatározni, de ahogy hangsúlyoztam is, hangsúlyozni fogom állandóan, kizárólag a folyamatos jövőbeni párbeszéd fog bennünket továbbvinni, és ez a párbeszéden fog kialakulni, ez a tömbös hogyan tovább, milyen formában tovább, és erre úgy érzem, ebben a pillanatban bármennyire fájó is valakinek, vagy esetleg a közösségben egyetlenegy személyiség létezik, aki meg tudná mondani a pontos megoldást.

- És akkor még ott van a pénzkérdés is, tehát hogy egy szervezet megalapításához nyilván azért valamennyi pénzre is szükség van, főleg hogyha az olyan tevékenységet kíván kifejteni, amely terepjárással jár például, tehát egyszerűen fölkeresni a közösség tagjait, ez is pénzbe kerül. Hogyan gondolkodtak erről? Tehát hogyha benne van a pakliban az, hogy létrejöjjön egy szervezet, vagy hát akár azt is mondhatnám, hogy ez egy deklarált, végleges cél, csak még a formát keresik hozzá, akkor ezt milyen pénzből lehetne megvalósítani és milyen módon?

- Alapjában véve, ahogy az emberi test millió sejtből áll, ennek a leendő vajdasági magyar közösséget képviselő szervezetnek is sok apró összetevőből kell állni. És az első kerekasztalon képviseltük azt az elvet, hogy nekünk alulról kell kezdeni építkezni, tehát a helyi közösségektől, helyi önkormányzattól kezdve kell építkezni, és ott megtalálni a megfelelő tagságot, és amit kihangsúlyoztunk a kerekasztalon is, hogy mindenki saját közösségében kell, hogy megtalálja a támogatókat, egyéneket, szervezeteket, és a kezdetekben szerényebb pénzügyi keretekre támaszkodva, de mindenképpen megkezdeni az említett tevékenységet, a leendő választók meglátogatását, különböző anyagok elkészítését. Ami viszont a pénzkérdés megoldását illeti, nem fér hozzá kétség, hogy ebben a pillanatban az egész megmozdulás nagyon nehéz anyagi háttérrel fog indulni, háttérrel tud indulni, hiszen tudjuk azt, hogy a vajdasági új magyar tőkés társadalom teljesen a Vajdasági Magyar Szövetség irányítása alatt áll, és a vajdasági magyar tőke 95 százalékát őnáluk található meg. Úgyhogy ez egy nagyon nehéz, nagyon nehéz folyamat lesz, de számomra, vagy számunkra a legelső, ami fontos volt megérinteni a vajdasági magyar közösség minden tagját a legkisebb falvakban is.

- És láttuk az alapján, amit tapasztal még erőt a vajdasági magyarságban, hogy egy újabb szervezetet hozzon létre, nem mellesleg azok után, ami a magyar mozgalommal történt.

- Az erő az tény. Egyszer egy stúdióbeszélgetésben kaptam a kérdést, hogy akkor létezik-e vajdasági magyar ellenzék. Én azt mondom, hogy létezik a Vajdasági Magyar Szövetség, a vajdasági magyar közösségek kisebbik része és nagyobbik része, az a potenciális ellenzéki tér. Tehát mindenképpen az ellenzéki tér, az ellenzéki lehetőség fönnáll, hiszen nagyon sokan, már BME tagok is rámutatnak a Vajdaság-magyar Szövetség helytelen döntéseire nem kezdené sorolni, most milyen döntések azok, és a gondolkodó emberek lévén hiába próbálja a párt valamilyen módon az emberek tejébe sulykolni, saját igazságát, saját gondolkodását. Én mindig vallottam és hittem azt, hogy a magyar közösség egy nagyon életképes, nagyon intelligens, nagyon szorgalmas közösség, és ez a közösség lassan formálódik egy ellenzéki blokk, de mindenképpen másképpen gondolkodó blokkba, amely saját életét szeretné saját eszével irányítani.

- De lát-e egyáltalán teret még? Tehát a VMSZ annyira leuralta a közélet minden pólusát, a társadalom minden pórusát, hogy már szinte nincs is olyan terület, ahol egy magát politizálónak való civil szervezet tevékenykedni tudna. Tehát hol lehet megragadni ezeket a pontokat?

- Kizárólag a VMSZ mentén haladva a tervezés alkalmával, hiszen amit nagyon találóan mondott, véleménye leuralta a különböző élettereket, de ezeket az élettereket azért tönkre is tette. Tehát nem lehet minden tekintetben sikeres a VNS uralkodása, és pont ezeken a csapásokon kell elindulni a változtatást kívánó embereknek. Mindenképpen tér van, tér van. Sokunkat vagy sok vajdasági magyart kétely kétségekbe visz, a VMSZ csúcsának a villogása Brüsszelben, például Belgrádban, Újvidéken, különböző nagyhatalmi központokban, ugyanakkor a legkisebb települések az önkormányzatokban, hát látható az, hogy nemhogy stagnálás, hanem visszafejlődés van. Tehát itt a lehetőség a térre, és jeleztem is, tehát először a legkisebb, legkisebb közösségi szervezetből kell kiindulni, hogy a változásokat elkezdhessük.

- Az érdekelne, hogy milyen témák azok, amelyek mentén elképzelhetőnek tartja azt, hogy itt labdába rúgjon egy civil szervezet, tehát melyek azok a legfontosabb témák, amelyeket tematizálni lehet, és amelyek érdekelhetik a vajdasági magyar közösséget, mert olyan elvont dolgok, mint a sajtószabadság ügye, vagy nem tudom én, a közéletnek az egyneműsége, ezek olyan dolgok, amik azért azt tapasztaltuk legalábbis az elmúlt időszakban, hogy nagyon kevesekhez jutnak el.

- Igen, a témák valójában adottak, hiszen csak az életet kell néznünk. Tehát a lényeg az, hogy a vajdaság, ugye a közösség gondolkodó, vagy most nevezzük úgy, ellenzéki oldalon lévő tagjai, azt az életet kezdjék látni, amiben élnek. Nem azt az életet, amely a pártsajtó nekik bemutat. A pár sajtó egy valószínűtlen világot mutat be, ahol csak csillogás van, csak sikerek vannak. Tehát valójában a közösség tagjai bemennek az egészségházba, az iskolába, a tömegközlekedésbe, a munkahelyekre, és akkor látni fogják a valós életet, vagy amit újabban nagyon markánsan találkozunk a ténnyel. Az 1958-59-ben született személyek most mennek nyugdíjba, és hát szégyenteljesen kis nyugdíjakat kapnak, 200 eurónyi nyugdíjakat köszönve a korábbi 20-30 év nem befizetett járulékainak. És most érnék rá valójában, hogy hol van a mozgástér. Számomra mindig nagy kétely volt, még akkor is, ha nagy tisztelettel néztem fel a korábbi évek ellenzéki vezetőire és joggal tiszteltük őket, hiszen valóban kiérdemelték ezt a tiszteletet. Mindig kétely volt számomra, és az ellenzéki oldal miért ne foglalkozik gazdasági és szociális kérdésekkel. A szerkesztő szépen mondta sajtószabadsággal, a választás tisztaságával foglalkoztak, holott addig nem jutunk el soha, hiszen ha az erő, a gazdasági ereje ezt nem teszi jóvá. Épp azért fontos most egy pillanatban elkezdeni foglalkozni a vajdasági magyar közösség anyagi helyzetével. Nagyon keveset beszélünk a munkabérekről. Nagyon keveset beszélünk a munkahelyeken való státussal. Ennek az érintése érzésem szerint bárki, bármilyen csoport is teszi meg, ki fog váltani a hatalmi részről, amely ahogy mondtam, 90 százalékban birtokolja az anyagi javakat, ki fog váltani egy kommunistázást, ki fog váltani egy sorosozást, ki fog váltani egy balliberálist, az éj tudja, milyen megjegyzés még, hiszen hogyha valaki megkaparja a gazdasági kérdéseket, akkor fog látszani a sok helytelenség, akkor fog látszani a sok tényező, amely valamilyen módon nyomorba taszította a vajdasági magyar közösség tagjait. Tehát ezekkel kell foglalkoznunk másokkal, szociális tényezővel. Az emberek hogy élnek, milyen életkörülményeik vannak. Én hiszem azt, mikor ezt így a közösség hallani fogja, tehát az ellenzéki közösséget nem tudja megoldani, de rá kell mutatni, hiszen azért vannak különböző szervek, ezeket a kérdéseket megoldják, és hát nem kevésbé. A VMSZ folyamatosan a közösség tagjainak a jólétéről beszél, ez a jólét pedig valahol folyamatosan elmarad.

- Most részben már beszélt arról is érintve a korábbi ellenzéki tömörüléseknek a témáit, hogy mi is lehetett a magyar mozgalomnak az a hendikepje, ami részben ahhoz vezetett, hogy ma már gyakorlatilag nem létezik. Nyilván a legnagyobb részt a Vajdasági Magyar Szövetségnek a föllépése volt az, ami kiváltotta a magyar mozgalomnak a megfojtását és elsorvasztását, de ugye ön, mint a magyar mozgalom egyik alapító tagja talán jobban látta azt, hogy mik voltak azok a problémák, amelyek miatt a magyar mozgalomnak egyébként se lett volna esélye, hogy egy komoly riválisává váljon a VMSZ-nek.

- Én a jeleztem korábban is már a korábbi ellenzéki vezetők mély tiszteletet érdemelnek így a magyar mozgalom vezetői is. Valamit mondanom kell, ami biztos nem lesz szimpatikus, de valahogy megígértem, hogy csak azt fogom beszélni, amit jónak tartok, amit korábban tapasztaltam. Maga a magyar mozgalom megalakítása egy színfolt volt az akkori vajdasági magyar politizálásban egy nagy hátránnyal, hogy a magyar mozgalmat a VMSZ-ből hatalmat vesztett anyagi vagy politikai hatalmat vesztett emberek alapították ki és alapították meg a magyar mozgalmat. Tehát én valamilyen módon ezt a bosszúállók csoportjának neveztem el, és az soha nem jó, hogyha egy közösségi munka a bosszúálláson múlik. Én kimondom most is úgy, ahogy gondolom, ez valójában kis VMSZ-2 volt, hiszen visszaszerezni mindenáron most egy ellenzéki csoporton belül a megfelelő hatalmat. És a magyar mozgalomnak mi volt a hátránya. A magyar mozgalom folyamatosan egy háborús, idézőjelben természetesen háborús körülmények között próbálta megfogalmazni célkitűzéseit, feladatait, különböző tevékenységi formáit, ugyanakkor tudjuk, hogy valójában a háborúban nincs idő demokratikus gondolatokra, nincs idő demokratikus folyamatok kialakítására. Kizárólag az agresszivitásra van idő. Visszatérve még a magyar mozgalomra, én sokáig bíztam a Magyar Mozgalom túlélésében, és nagyon szíven vágott egy nagyon rosszul megszervezett megbeszélés, amikor be lett jelentve a jó, akkor most megszüntetjük a magyar mozgalmat. Ezt lehet tenni, az miatt lehetett tenni az miatt, mert ahogy az imént jeleztem, a legkisebb közösségekben élő emberek nem lettek megérintve. Tehát a magyar mozgalom is egy csúcs volt, egy értelmiségi csúcs volt, amely megpróbálta saját gondolatait a közösség gondolataiként elhinteni a közösségben, és valójában, aminek nincsen gyökere, az előbb-utóbb elveszíti az élet képességét. Hiszem azt, hogy a magyar mozgalomban megmaradt emberek belátva ezt a hibát lehet, hogy a jövőben tudnak majd a legkisebb településeken lévő személyekkel is tárgyalni, hiszen csak ez tudja továbbvinni a mozgalom tömegesítését és életképességét.

- És akkor most fölvetődik a kérdés, hogyha a magyar mozgalomnak az volt az egyik hendikepje, hogy a VMSZ-ből dezertáltak nagymértékben jelen voltak a vezetőségében és a megalapításában, akkor vajon a most formálódó potenciális szervezet mennyire látja szívesen soraiban sorai közt a VMSZ-ből frissen dezertálókat, vagy akár a korábbi VMSZ-hez kötődő magyar mozgalmistákat.

- Szerkesztő úr emlékszik rá, azzal kezdtem, hogy a változásokat megkezdő kéz, az ne a rombolás, hanem az alkotás keze legyen, és az alkotáshoz szükség van mindenkire természetesen. Tehát mindenkinek joga van részt venni az alkotásban. Egy dolog természetesen, hogy sokan a VMSZ-ből is ma már másként látják a VMSZ szerepét, mint pártnak a szerepét. És ha rákérdezünk, pont a VMSZ tagsággal való kommunikációra, hát nem kevés VMSZ tag van, aki már nem megbánta, de csalódott a VMSZ-ben, és mindabban az a benyomásuk, hogy valójában egy hatalmi központ diktál mindent. Sajnos a VMSZ-nek egy hatalmas ütőerő van a kezében, hiszen mint egyetlen nemzeti érdekvédelmi szervként szerepel Vajdaságban, ez erőszakos módon történt természetesen, és ennek a pozíciónak köszönve, hogy egyetlen magyar érdekvédelmi szer élvezi maradéktalanul a magyar állam anyagi és minden támogatását, tehát valójában minden lehetősége megvan ahhoz, hogy egyedül tudjon uralkodni, egyedül tudja átvinni keresztülvinni elképzeléseit, de nagy kérdés az, hogy ez mennyire sikerül.

- És hogy ezek az anyagi eszközök, amelyek az utóbbi néhány évben rendelkezésére álltak, miután most nem állnak rendelkezésére, milyen változásokat váltanak ki a szervezeten belül, és egyáltalán a vajdasági magyar közösségben.

- Ami soha nem volt az anyagiak embere, és talán ez egy hátrányom is az életben, de hát nem is bánom, hogy nem függtem az anyagban, nem hódoltam az anyagiaknak. Nagyon sok VMSZ tag már jelzi, hogy bizony így hát mit fogunk mi csinálni? Hiszen nagyon sok intézmény alakult meg, amely kizárólag a támogatási pénzekből, eszközökből tudott megalakulni, tudta magát fenntartani, és ezek voltak azok az elefántcsonttornyok, ahova lehetett menekülni a kritikák időszakában. És hogyha ezek az összegek csökkennek, vagy ne adj Isten elmaradnak, akkor nagyon sok VMSZ tag fogja belátni azt, hogy hát valójában a szavak mentén mást nem tudunk tenni, mise és az anyagi támogatás elmélet, és akkor jön az a ráébredés, hogy akkor csinálni kell valamiért, hogy más módon kellene a közösséget segíteni, hiszen én sok politikai változást éltem már meg. Ilyenkor szokott általában a pártokban megkezdeni a belső széthúzás, a belső konfrontáció, aminek mi ebben a pillanatban nem hiszem, hogy kellene, hogy örüljünk, lehet, hogy meglep valaki a jelenlétemre ezt mondom, hiszen a vajdasági magyar közösség érdekvédelme sajnos megmaradása ebben a pillanatban egy pártra lett ráhelyezve, jobban mondjuk nyíltan egy személyre lett ráhelyezve, és ha ez valami módon csökkenni fog, akkor egy időszakon keresztül nehézségek léphetnek fel a közösség életében.

- Alapvetően kétféle, mondjuk így, filozófia van, vagy megközelítés a tekintetben, hogy mi az, ami optimális volna a vajdasági magyar közösség számára politikai palettán. Az, hogyha a VMSZ változna, illetve a VMSZ belső reformjára kerülne sor, de gyakorlatilag az a struktúra, amelyet a VMSZ képvisel megmaradna, vagy kívülről egy másik szervezetnek kellene föllépnie és legyőznie a VMSZ-t, és létrehozni egy ilyen váltógazdálkodást a vajdasági magyar közösségen belül, és sokan úgy vélik, hogy ez volna az egészségesebb társadalmi szempontból. Önnek mi a véleménye erről?

- Természetesen egyezek vele, viszont ami hát mindig fennmarad, hogy a VMSZ reformálódjon meg és maradjon továbbra is egyeduralkodó úgymond, hiszen egy kiváló struktúrával jól beépült már a rendszerbe, vagy jöjjön egy külső szervezet, amely ezt le tudja győzni, és akár váltakozhat a hatalmon a két szervezet. Mielőtt folytatnám gondolatomat, először azt szeretném kiemelni, hogy akkor lesz Vajdaságban egészséges közéleti téma, ha a VMSZ vagy bármelyik domináns párt csak egy lesz a pártok közül, aki az asztalnál fog ülni, és aki elmondja a véleményét, és a közösség, a többség alapján lesznek a vélemények elfogadva. Tehát szerintem ezt a mostani helyzetet, hogy egy pár diktál mindent, ezt minél korábban ki kell küszöbölni és meg kell változtatni. Maga a VMSZ, mint párt, úgy érzem, hogy ma annyira erős strukturálisan, bár kifelé nézve, hogy úgy tűnik, hogy nem lehet a ténykedése nélkül semmit tenni, de ez természetesen nem így van. És ehhez kötődnék a gondolataimmal, elemezve a vajdasági magyar közösség létét, jelen múltját, jelenét, jövőjét. Számomra mindig nagy kétely volt, hogy a magyar ellenzéki csoportok, pártok, bárhogy nevezzük is őket, éveken keresztül haladtak a VMSZ mellett vagy a VMSZ után, és vereségből vereségbe vitték a követőiket. Na most ennek köszönhetően sok ellenzéki követő csalódott, otthagyta az ellenzéki csoportosulásokat, persze természetbiológiai tényező is megtette magát és a kivándorlás is. És én többször említettem, hogy a vajdasági magyar értelmiség valamilyen módon, tehát nem állt a helyzet magaslatán, és most nem értelmiséggel szeretnék foglalkozni. Ami számomra érthetetlen, sokszor kiemeljük, hogy van egy tökéletesen megszerzett VMSZ, tudjuk azt, hogy a tökéletesség általában az anyagi lehetőségeken múlik, ugyanakkor a vajdasági magyar ellenzék, aki folyamatosan próbálja átvenni a hatalmat folyamatosan csökkenteni a VMSZ előnyét. És ami érdekes még, a VMSZ folyamatosan veszíti a követőit, folyamatosan veszíti a közösségi támogatást, ugyanakkor azt nem észleltük, hogy a vajdasági magyar ellenzék pedig annyiban növekedett volna a támogatásban. És itt próbáltam megfogalmazni, hogy a mindenkori vajdasági magyar ellenzék ott követett el hibát, hogy választást a választási kis időszakokban próbált villogni, bevillanni a közösség életében, és a maga igazságait, maga megállapításait köszönni, hogy ezeket kell tovább írni, és akkor aztán minden meg fog változni. Lényeg, rá kell térni ahelyett, hogy kialakult volna egy ellenzéki kutatószervezési, vezetési központ, ahol természetesen a vajdasági magyar ellenzék megkapta volna méltó helyét, és folyamatosan követni a vajdasági magyar emberek életét, élettevékenységét, lehetőségeit, tehát folyamatosan különböző dokumentumokat meghozni, terveket meghozni, és nemcsak terveket, hanem a lehetőségek tárházát is elkészíteni. És épp azért kötődnék ahhoz, hogy VMSZ-szel vagy VMSZ-szel nélkül, vagy VMSZ-szel közösen legyünk őszinték. Ebben a pillanatban a vajdasági magyar ellenzéknek nincs az a struktúrája, amely az élet különböző területein megfelelő programokat tudna letenni. Pont az miatt, mert az elmúlt években nem folyt egy megfelelő munka, ebben a részben már iparinális központon belül természetesen. Tehát ha így tudjuk tenni, így tudnánk a VMSZ-nek az előnyét lecsökkenteni, vagy lenullázni, vagy csak egy beszélgetőpartnerrá tenni ebben a vajdasági magyar közösségben, és a jeleztem is, véleményem szerint mindenkinek joga van részt venni a párbeszédben. Tehát a következő, ami fontos, igen.

- Csak arra akartam utalni, hogy egyik interjújában nagyon kategorikusan elutasította annak lehetőségét, hogy esetleg azt az utat járja a vajdasági magyar ellenzék, amely utat már így ízlelgetett az utóbbi időben, sikertelenül, de hát ez más dolgoknak tudható be, hogy mondjuk így, polgári pártok koalíciójának listáján induljon a választásokon. Tehát, hogy ne egy magyar előjelű listával vegyen részt azon, hanem csatlakozzon egy olyan pártkoalícióhoz, amelynek a céljaival nagyjából egyetért, és amelynek az x-edik helyét, adott esetben egy befutó helyét elfoglalhatja egy-két jelöltje ennek a szervezetnek. Miért ellenzi ennek a lehetőségét ilyen határozottan?

- Talán a korom miatt, hogy túl sokat láttam, és túl sok ilyen koalíciós kezdeményezést tapasztaltam még a legdemokratikusabbnak vett demokrata említett demokrata pártban is, amikor a magyar jelöltnek megmondták nyíltan, hogy nem gondolja talán, hogy a nyerőhelyen lesz rajta a listán. Legyünk őszinték. A szerb és a vajdasági magyar kultúra, a két kultúra, amely békében tud egymás mellett élni, de nem egymás helyett semmiképpen se. És a vajdasági magyarságnak élni kell vagy kellene azzal a kultúrfölénnyel, amelyet még Klebelsberg Kuno miniszterelnök valamikor kihangsúlyozott, hogy fegyverek híján a kultúrfölénnyel kell dominálnunk a térségben. És ezért említettem többször már ezt a központ megalakítását, amikor a vajdasági magyarság valójában az összes lehetőségét, resszusait föltérképezné, és pontosan tudná, hogy milyen személyek javasolhatók, milyen helyekre. Nézzük most meg őszintén, a vajdasági magyar közösségnek és az ellenzéknek ebben a pillanatban nincs egy képviselő arca, nincs egy képviselőcsoportja, akire a potenciális szavazók, majd később rám igen, őtet ismerjük, őtet tudjuk, hogy miért szavazunk rá. Tehát visszatérve erre, a szerb pártokkal való közös listán való indulás semmiképpen nem helyes, mert az csak nagyon rég csak promilokban tudná a vajdasági magyar közösség érdekeit közvetítené és kiharcolni. És kizárólag a mundér becsülete miatt és kizárólag az európai arc további fényesítése miatt a szerb pártok részéről.

- Ha már itt az erőforrásokról beszélt, illetve azokról, akik úgymond hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség ebből a kátyúból kikerüljön, amiben jelenleg van. Nagyon érdekelne a véleménye azzal kapcsolatban, hogy mit lehet tenni az emigrációval, tehát a vajdasági magyar emigrációval, azokkal, akik az utóbbi 10-20-30 évben hagyták el Vajdaságot és költöztek külföldre. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a VMSZ az egyszerűen lemondott róluk, mondjuk ennek elég világos is az oka, hiszen nyilván azok, akik elmentek innen a vajdasági magyar Kánaánból, azok elégedetlenek azzal, amit a VMSZ letett az asztalra, és nyilván nem a legnagyobb rajongóik a pártnak, de hogyha egy ellenzéki tömörülés próbálna meríteni ebből erőt, vagy bármiféle mozgósítható erőt, akkor azt hogyan lehetne csinálni?

- Én azért jeleztem többször és örülök, hogy ezt a témát megérintette, hát épp azért van szükség arra a vajdasági magyar ellenzéki kutatóközpontra és vezetési központra, amely a Vajdaságon belül még itt maradottak lehetőségét föltérképezné, és megtalálná, megérintené, nevesítené azokat a személyeket, akik sajnos ma Vajdaságon kívül vannak. Nagyon sértően hangzott egyszerre pártelnök úr részéről, hogy a kalandvágyók, a kalandorok és a helyüket itt nem találók mentek el az országból. Nagyon érdekes, hiszen ebben az országban, hogyha mindenki kalandor ment el, akkor miért nincs magyar jogászunk, miért nincsenek magyar orvosai, miért nincsenek magyar mérnökeink, miért nincsenek magyar szaktanáraink. Tehát azt szeretném mondani, hogy nem biztos, hogy kalandorok mentek el. Viszont a leendő vajdasági magyar ellenzéki vezetője, úgy nevezném most már vezetői csoportosulásnak. Az egyik legelső, legfontosabb feladata, hogy érintőkkel kapcsolatba lépni a vajdasági migrációval külföldön. Miért kell kapcsolatba lépni, hiszen ezek az emberek, ahogy jeleztem is, már nem jókedvükben hagyták el az országot, de ha már elhagyták, ismerve a vajdasági magyar emberek mentalitását, talpraesettségét, intelligenciáját, munkakészségét, ahogy jeleztem már korábban is. Ezek az emberek, a vajdasági magyar emberek bárhol vannak, bárhol vannak, többségben megállták a helyüket, és gyarapították anyagi, de még inkább szakmai tőkéjüket. És hát épp, ha ezt a leendő vajdasági magyar hatalommal lévő opció nem tudja elérni, hogy ezeket az embereket visszahozza Vajdaságba, akkor hát marad tovább a sivatagosodás, és marad tovább a korábbi eszmék görgetése, fölfelé a hegyoldalon, ameddig még van erő. Tehát épp azért tartom fontosnak őket megérinteni. Persze ez így most kimondva, hogy visszahozni Vajdaságba, nagyon értékes, és mondjuk ki, most már anyagilag is gazdag és független embereket. És mikor azt mondod, anyagilag független embereket, ez a BMSZ-nek nem fog tetszeni, hiszen az emberek nem fognak loholni a helyi pártikárok után, a helyi kis koreográfusok után ilyen-olyan megvásárolt munkahelyekért, mert nekik van lehetőség munkahelyet nyitni. Tehát ők egy az egyben lennének a következő választások nyertesei. Még lehet, hogy a kialakuló ellenzéki csoportosulás ellenében is, de legyen úgy hiszem, akkor egy jobb élet felé néznék. És amit mondani szerettem volna. Tehát nagyon naivitás volna elbárni ezek az emberek egy megalapozott életvitel, anyagi biztonság után visszajönnek egy bizonytalanságba. Nagy hiba lenne Szerbiát most úgy elképzelni, mint egy jogilag rendezett államot, egy jogállamot, ahol minden működik, és tudjuk azt, hogy a törvények reggel még életben vannak, délután már nincsenek, a miniszter délelőtt ezt mondja, délután azt mondja, tehát egyértelmű, hogy ehhez kell mindenképpen egy politikai biztonság, kell egy jogi biztonság. De ha ezek az emberek csak nézzen szét mindenki a saját családjában, saját szomszédságában ezek az emberek visszajönnének ide, és tőkéjüket, tudásukat visszahoznák, amit korábban egy rossz emlékű államelnök mondott, hogy hát valójában Vajdaság még Svájcot is el tudná hagyni. Tehát, hogy ne húzzam sokáig, ennek a központnak a lényege pont az lenne megkezdeni ezt a kommunikációt, hogy ezeket a húzó embereket visszahozza Vajdaságba.

- Ha ön is említette, hogy itt a politikai kontextus olyan, amely gyakorlatilag valószínűtlenné teszi azt, hogy itt most tömegesen áramlanának vissza azok, akik elmentek, hiszen Szerbia nem egy olyan típusú jogállam, mint azok az országok, ahová távoztak, tehát azt gondolom, hogy illuzórikus is lenne elvárni tőlük azt, hogy csapot-papot otthagyva hazajöjjenek pusztán nosztalgiából vagy honvágyból, bár nyilván vannak olyanok is, akik így tesznek, vagy akiknek valami egészen más és nem anyagi okok miatt nem jött be az, amit külföldön tapasztaltak. De hogyha eltekintünk ettől a politikai kontextustól, amitől nagyon nehéz eltekintenünk, akkor mik lehetnek azok a módszerek, azok a hívószavak, amik esetleg működhetnének attól függetlenül is, hogy hát itt élünk Szerbiában, egy olyan politikai berendezésben, amilyen van, de mi, mint a vajdasági magyar közösség tagjai, mi az, amit akár személy szerint meg tudunk tenni, vagy egy ellenzéki szervezet meg tudna tenni annak érdekében, hogy mondjuk valamilyen szinten legalábbis vonzóvá tegye a visszatérést. Vagy ez egy távlati dolog.

- Igen. Akartam elmondani, hogy túl fogom lépni hatáskörömet a kerekasztal munkával kapcsolatban, hiszen jeleztem, még nagyon sok találkozás van előttünk, és sok döntést kell meghoznunk, hogy mi lenne az a lehetőség, hogy megteremteni a visszatérők politikai biztonságát, de egy erős vajdasági magyar közösségi megnyilvánulás, nevezzük most bárhogy akarjuk, lehet akár párt is, ha tudja, mit, ha felismeri saját értékeit, birtokolja saját értékei, és letisztázza azt, hogy valójában a közösség érdekében próbál tenni, akkor ez a közösség kap egy arculatot, ez a magyar ellenzéki közösség kap egy arculatot, és mivel jeleztem korábban, hogy nem támogatnám a koalíciós megjelenést a szerb pártokkal, de ugyanakkor az együttműködést a föltörekvő szerb pártok, amelyek természetesen demokratikus eszméket képviselnek, hiszen látjuk Szerbia politikai palettáját, újra két blokkot érzékelünk, a nacionalista blokkot és a demokratikus blokkot érzékeljük. Most az a kérdés, hogy maga a szerb nép melyikre fog szavazni a különböző legendák koszovó, satöbbi vetületében. Ellenben, hogyha akarunk megteremteni Vajdaság természetesen, mint törvényhozó elem nem létezik, a szerbiai törvényhozástól függünk. Tehát épp azért van szükség arra, hogy a föltörekvő demokratikus blokkal a már megerősödött, megizmosodott vajdasági ellenzéki blokk kössön egy erős megbeszélést, egy folyamatos közös tevékenységet, és természetesen utalva továbbvinni ezeket a gondolatokat, amelyeket említettünk visszahozni az ön akaratukból külföldön dolgozó embereket, hiszen ez nem csak Vajdaság és Magyar Közösségre jellemző, ez jellemző Szerbia minden területére is. És ha ez állami szinten, törvényben lenne fektetve, hiszem azt, hogy adna egy biztonságot a visszajövetelre a külföldre távozott magyar közösség tagjai részéről.

- Akkor, ha jól értem, egy ilyen még nem létező, de talán potenciálisan létrehozható szervezetnek az orientációját úgy képzeli el, hogy a jelenlegi ellenzéki blokkal, vagy mondjuk így, demokratikus irányultságú ellenzéki blokkal kössön valamiféle egyezséget. Ha egy kicsit túlzó akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az ő szekerükhöz kössük hozzá magunkat, és nem ért egyet azzal, amit a VMSZ az utóbbi időben képvisel, hogy a lényeg az, hogy a hatalomban legyünk, hiszen onnan tudunk bármiféle érdeket érvényesíteni.

- Ami a hatalomban való részvételt illeti, én olvastam valahol, hogy valami módon túlságosan a hatalmukat kihasználó politikusok azt jelentik ki, hogy többet ér egy gramm hatalom, mint 100 kiló tudás. Na most nekünk ettől menekülnünk kell. A hatalomban való, minden áron való részvétel, az érdekképviselet, ott kell lennünk. Ugye alapon nem biztos, hogy a végén nem veszi el a kisebb csatlakozó félnek az önállóságát. Tehát csakis egyenrangú partnerként látom a csatlakozási lehetőséget, nem is csatlakozás, kommunikációs lehetőséget a leendő szerbiai hatalommal. Ez azt jelenti, hogy nekünk először is itthon kell rendet tennünk, magunk közt kell rendet tennünk, és akkor egy rendezett csapat aztán kegyelemben tud tárgyalni egy másik, természetesen úgy érzem, rendezett csapattal.

- Jó, és akkor beszéljünk még végül a kerekasztalnak a rövidtávú terveiről, hogyan folytatódik a munka, és hát mondjuk van-e arra vonatkozóan elképzelés, hogy az egyre inkább közelgő, de lehet, hogy már az év végén bekövetkező választásokon akár egy új szervezet is részt vegyen.

- Ezt nagyon sok, nagyon sok, több kerekasztal beszélgetés fogja megelőzni, hiszen még a jeleztem is sokan nem vettek részt, akiknek mindenképpen ott a helyük, a kerekasztalán sokan nem vettek részt, és a sok kerekasztal beszélgetés után fog kialakulni ez az irányvonal, hogy hogyan tovább, milyen formában továbbvinni, milyen vezetési rendszerrel. Tehát ez egy két hónap kéthavi, komoly közösségi munkát igényel még. És ami letette a kerekasztal munkáját, én csak azt szeretném mondani, hogy a kerekasztal folyamatos munkájában már le kell győzni az apró féltékenységek, az apró ellenállások, az apró ellentétek, kialakulásának lehetőségét is, mert az ilyen apró-aprónak végén nagy vereség a vége. Tehát ezt le kell tisztázni, hogy mit akarunk, és azután a megfelelően elfogadott elv mellé állni. Viszont amiről újra keveset beszélünk a kerekasztalokon is, remélem, a jövőben sokkal többet fogunk. Vannak prózai előzményei egy választásnak elsősorban, hogy kik, mi tudjuk azt, hogy egy választáshoz nagyon sok ember szükséges aláírásgyűjtés, a szavazóhelyeken ellenőrző bizottság különböző anyagok széthordása, és elkezdtünk találóan említetted, eljutni a szavazókhoz. Most eljutni a szavazókhoz a csoda nagy demokrácia, amit a VMSZ megteremtett, Vajdaság VMSZ uralta településein az ellenzéki csoportosulásnak nincs esélye kapni egy irodahelyiséget, nincs esélye kapni egy közösség által, tehát a mi pénzünkből, mi adódik irányba és pénzzel teljességgel, hogy megtartsa egy lakossági fórumot. Tehát ennyi a nagy demokráciáról. Másrészt pedig az emberek, ezt már jeleztük, jelzik, hogy igen-igen, küldjétek el papíron, vagy levélben, e-mailben, vagy akarjátok, de én nem megyek ehhez, mert félek attól, hogy föl leszek írva. Ami nagyon fontos, egyáltalán a választáshoz való csatlakozáshoz megtalálni a személyeket, akik a legkisebb településen is képviselni fogják az ellenzéki eszméket, az ellenzéki tevékenységeket. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek talán így tíz legintést érdemelnek. Hát jól van, ez teljesen normális. Ezt mondhatja egy olyan párt, aki több millió dinárt tud elkölteni egy nap alatt, de nem mondhatja egy olyan ellenzéki csoportosulás, amelynek valójában hát minden anyagit úgy kell zsebből, zsebből összerakni. És ami a legfontosabb még a sikeres választásokon való részvételen letisztázni, hogy a vajdasági magyar ellenzék mit akar, hiszen jeleztem, hat opció van. Szerb pártokkal csatlakozni, külön menni, párthoz alapítani, meglévő pártokat, pártokba betagosodni. Tehát valójában munka elején vagyunk, és nagyon örülök annak, hogy van egy réteg, egy ellenzéki réteg, aki ezt a problémát meglátta, magáévá tette és tud tevékenykedni mellette. És amit még nem mondtam, ugye amit a sajtó megír, százszor az igazság, még ha hazugság is. Na most az ellenzéknek a megnyilvánulásai nagyon kevés helyen jelentkezhetnek, jelenhetnek meg, köszönve az ön műsorának, a Szabad Magyar Szóban, a délvidéki televízióban, és hát el kell érni azt is, hogy az ellenzéki elképzelések, tervek, meglátások minél nagyobb mértékben jussanak el a potenciális szavazókhoz.

- Tanár úr, nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt, és rendelkezésünkre állt, és mindezt elmondta. Remélem, hogy ez a beszélgetés még folytatódik majd a jövőben. Köszönöm még egyszer. Önöknek is köszönöm a figyelmet! Ez volt az Észverés 91. adása. Ezt a műsorunkat a megszokott módon visszanézhetik a Facebook oldalainkon, illetve ugyanígy az Autonómia Portál Youtube csatornáján. Arra kérjük önöket, ha még nem tették meg, akkor feltétlenül iratkozzanak fel az autonómiaportál Youtube csatornájára, hiszen így értesülhetnek minden egyes újabb epizódról, márpedig az észveréssel a jövőben, legalábbis az év végéig kéthetente fogunk jelentkezni, és a hanganyagot is meghallgathatják a podcast csatornákon, az Apple Podcaston, a Google Podcaston és a Spotify-on biztos ott leszünk, de más népszerű podcast csatornákon úgyszintén hallható lesz a műsorunk. És még egyszer arra kérem önöket, ha megtehetik, és még nem tették meg, akkor támogassák a műsorunkat a Patreon oldalunkon, a leírásban megtalálják ehhez a címet, és ha bárhol elakadnának a regisztráció során, akkor írjanak nekünk az autonomiaportal@gmail.com címre és minden kérdésükre válaszolni fogunk. Köszönöm még egyszer a figyelmet, a viszontlátásra!